A Trinity Blood egyszerre poszt-apokaliptikus és történelmi jellegű anime. Hogy mit értek ez alatt, az remélhetőleg hamar ki fog derülni a leírásból. Mindenesetre azon sorozatok közé tartozik, melyek különösen közel állnak a szívemhez. Nem csak a témája, a fantasztikusan kidolgozott képi világa, hanem zenéje és színhelyei miatt is. Kezdjük a legelején, az egyik legszebb főcímzenével: BUCK-TICK: Dress (BLOODY TRINITY MIX).

2005-ben a Funimation és a Gonzo négy darab 24 részes sorozatot indított el egymással párhuzamosan, melyeket különleges, limitált csomagolásban adtak ki DVD-n. Én akkor kettőt választottam ki közülük, és az egyik a Trinity Blood volt. Gyönyörű animációk mellett rendkívül részlet gazdag történet kidolgozás jellemezte, illetve a varázslatos zene (Takahito Eguchi − D.N.Angel, Rental Magica) is sokat segített abban, hogy tudjam, jól döntöttem.

Abel Nightroad egy hóbortos, ügyetlen, ugyanakkor kedves és kimondottan éhenkórász pap. A Vatikánnak dolgozik, évekkel a mindent elpusztító háborúk után. Átalakultak az erőviszonyok a Földön, hiszen nem csak az emberek uralkodnak rajta, hanem egy különleges faj jelent meg, a Matuzsálemek, akik ősidők óta létező halhatatlan vámpírok. A legfontosabb hatalmak a világban Albion (The Kingdom of Albion), a Vatikán (The Vatican) és a Bizánc (The New Human Empire). Ez utóbbiban a Hosszú-Életű-Faj, míg a vallási központban az emberek irányítanak. Londinium pedig ezektől eltérően meglehetősen kevert népességű. A felépítésből máris érzékelhető, hogy hiába járunk egy poszt-apokaliptikus, alternatív időpontban, a történelem megismételni látszik önmagát, vagyis az átalakulás és a nevek inkább szimbolikusan értelmezendőek. Egy idei animével, a The Empire of Corpses-zal (hamarosan) ellentétben itt helyére kerülnek a dolgok és nem zagyválódnak össze a szálak egy idő után.

A főhősünk első kalandjában éppen totális anyagi csőd mellett hazafelé utazik – valamint egy csészényi teácskát koldul orbitális mennyiségű cukorral –, amikor egy vámpír megpróbálja eltéríteni a gépet. Annak rendje, s módja szerint mindenkit legyilkol a gépen, Abelen és egy stewardessen kívül, amikor a fiatal pap megzavarja ténykedésében. A látszólag esetlen megmentőnk átveszi az irányítást és elsősorban a lány ambícióit kihasználva elhárítja a katasztrófát. Időközben felfedi előttünk, hogy nem egyszerű szerzetes, hanem egy hatalmas erejű Crusnik. Hazaérkezve újabb küldetésre indul, amely alatt kiderül, hogy a Crusnikok vámpírok vérével táplálkozó teremtmények.

Magyar vonatkozása is van a Trinity Bloodnak, hiszen főhősünk a legmeghatározóbb küldetését Istvánba (Budapest) teszi. Gyönyörűen ábrázolt hazai helyszínek, a legszebb épületek, terek elevenednek meg szemeink előtt, ahol nem más, mint gróf Quadar (Kadar) Gyula uralkodik. Itt találkozik Abel a fiatal apácával, Esther Blanchett nővérrel, akivel szoros barátságot köt, olyannyira, hogy a lány tovább kíséri őt meglehetősen rögös útján. Ebben a városban kerül felszínre a legtöbb hatalmi viszály, amely egyrészt a Vatikánban, másrészt a Földiek (Terran) és a Matuzsálemek (Methuselah) között a háttérben húzódik, valamint felcsillan egy név, mely arra utal, hogy titokzatos erők működnek a The Rosenkreuz Orden (Vöröskereszt Rend) irányítása alatt. Ez a szál aztán szépen lassan kibontakozik, csöppet sem a homályba burkolózva, inkább egyre egyértelműbbé téve, hogy nem egyedülálló történetekről van szó, hanem komplex összeesküvés rejtőzködik a szervezet mögött.

Sajnálatos módon az anime csak bizonyos részletét dolgozza fel a mangáknak, így elég sok információra magunknak kell rájönnünk, illetve van olyan is, ami nincs konkrétan kimondva, csak utalásokat tesznek rá. Ilyen például Abel Nightroad és Caterina Sforza közös múltja, valamint az ígéret, melyet egykor főhősünk az akkor még kislány vatikáni főméltóságnak tett. Hiányzik a teljes Crusnik-program kifejtése is, így eredetük sem teljesen világos, csak elszórt morzsákat kapunk ezzel kapcsolatban is. Nem tudjuk pontosan azt sem, hogy milyen bűnt követett el (bár kicsit gondolkodva rájöhetünk), illetve arról sincs értekezés, hogy pontosan miféle feszültség van a két fő karakter között, és mi az, ami megváltoztatta egykor homlokegyenest ellentétes álláspontjaikat. Egy valami viszont eléggé kitűnik a Trinity Bloodból, hogy jóval túlmutat azon, amit megtudunk az eseményekkel kapcsolatban. Gondolok itt a frappánsan megválogatott szimbolikus nevekre, a történelmi és bibliai utalásokra és a feltűnően részletesen kidolgozott világ belső rivalizálására.

Olyan világban járunk, ahol a vámpírok és az emberek igyekeznek egyenrangúan viselkedni, de érződik, hogy mindegyik a másik fölé igyekszik emelni magát. Egyedül az ismeretlen múltú Crusnik-ok látszanak letisztultabban szemlélni a helyzetet, hiszen úgy tűnik, ők mindenkinél jobban tisztában vannak azzal, mi történt egykoron, ami a Föld apokaliptikus méretű részleges pusztulásához vezetett. Egyedül bennük és Estherben él a remény sugara, illetve az ifjú matuzsálemben, Ion Fortunában. A politikai helyzet egyáltalán nem különbözik attól, ami a történelem során megvalósult világszerte, tehát úgy tűnik, nem tanult az emberi faj önhibájából, továbbra is a hatalomvágy és saját igazságának a védelme az egyetlen, amely irányítja.

Abel Nightroad és Esther Blanchett kénytelenek felkutatni a titokzatos rend mögött megbúvó összeesküvésben résztvevőket. De úgy tűnik, hogy a Crusnik 02-es egyre nehezebben tudja megtartani legfontosabb alapelvét, miszerint nem gyilkol meg senkit sem. Abel és Crusnik alakja tökéletes ellenpontjai egymásnak. Nem tudni biztosan, hogy saját nanorobotjai aktiválása nélkül ennyire esetlen-e – bár, ha belegondolunk, hogy ilyen aktivációs szinteket egy másik történetben, a Hellsingben is találkozhattunk már, akkor azért lehetnek róla elképzeléseink, melyik a valószínűbb – vagy viselkedésével csupán megpróbálja félrevezetni a körülötte lévőket. Bizonyos cselekedeteiből inkább úgy tűnik, ezzel próbálja ellensúlyozni alaptermészetét, illetve részben szégyelli saját identitását, valószínűleg múltbéli gondolkodása kapcsán. Különösen érdemes megfigyelni, hogy mennyire képes kontrollálni saját működését és mennyi erőfeszítésébe telik, hogy helyesen cselekedjen. Ez a történet előrehaladtával egyre nagyobb feszültséget generál nem csak saját magában, hanem ez kivetül környezetére is.

A végkifejlet teljességgel elkerülhetetlen, az egész alkotás mögött húzódó legizgalmasabb fonalra a Shikiben már utaltam, de itt nem szeretném elspoilerezni, bár viszonylag könnyen kitalálható, hogy mire is gondolok. A mögöttes tartalom, az üzenet, a teher, melyet döntéseink ránk hárítanak elkerülhetetlenek és lehetetlen megszabadulnunk azoktól, a keresztet életünk végéig cipelnünk kell – és ez igencsak kellemetlen, ha halhatatlanok vagyunk. A felelősségérzet gondolatköre erősen foglalkoztat mindenkit. Vagy úgy, hogy megküzd vele és elfogadja azt vagy, hogy tiltakozik ellene és igyekszik áthárítani magáról a környezetére. Talán az egyik legfontosabb probléma, amellyel a felnőtté válás során szembe kell néznünk és gyerekként nem is fogjuk fel, hogy ez elkerülhetetlen, bármennyire is könnyűnek tűnik ez. Természetesen a való életben viszonylag sokan lavíroznak úgy, hogy ezzel igyekeznek nem foglalkozni és sajnos ezzel akár sikeresek is lehetnek. Ezért merül fel újra és újra ez a felvetés, és kap központi szerepet rengeteg irodalmi műben, filmben, illetve animében is.

Tomohiro Hirata (Peacemaker, Madox-01) rendezésében elevenedik meg ez a kihagyhatatlan poszt-apokaliptikus, ugyanakkor kimondottan történelmi jellegű történet. Az animációkat és a karaktereket Masaya Suzuki, valamint Atsuko Nakajima (Final Fantasy: Unlimited, Getbackers, Hakuōki, Ranma ½, You’re Under Arrest) és Thores Shibamoto (manga dizájn: Attack on Titan: Before the Fall, Trinity Blood) közreműködésének köszönhetjük. Valóban igényesen kidolgozott és gyönyörűen megvalósított animéről van szó, művészetileg kiemelkedőnek tartom.

Végezetül hallgassátok meg a záróakkordokat, Tomoko Tane-től (Broken Wings). Ajánlom a Trinity Blood megtekintését azoknak, akik kedvelik a romantikusabb, regényesebb stílusú animéket és egyetértenek azzal, hogy vámpírnak lenni nem csak lehetőség és ajándék, hanem egyben valamiféle átok és felelősség is.

Értékelés: 9.5/10

ANN

Smaragd Sárkány