Ami a poszt-apokaliptikus széria kritikai visszhangját illeti, már a negyedik résznél is bőven rezgett a léc, mégis annyiból volt értelme elkészíteni ezt a (z alacsony költségvetése miatt az előző epizódokhoz képest eléggé kiábrándító) folytatást, hogy megmutassák a jövő nincs kőbe vésve, és ha nagyon akarjuk, lehet változtatni rajta – ezzel pedig akár egy teljesen új, alternatív idővonal is kezdetét veheti!

A negyedik rész végén Cornelius vezetésével (egyfajta majom-forradalom keretében) felszabadították magukat a rabszolgaként kezelt emberszabásúak, és az utolsó képkockákban nem várt emberiességet tanúsítottak, amikor életben hagyták a gonosz kormányzót.

Ugrunk az időben (nem is keveset!), amikor a Törvényhozó névre keresztelt egyed meséli el a majmok további történetét. A 21. században járunk, egy atomháború után, amikor Ceasar (akinek közben felesége lett, és fia született) népe az emberekkel együtt békében élnek egymás mellett, de egy Aldo nevű gorilla parancsnok állandóan húzogatja kifelé a gyufát. Ceasar aztán megtudja MacDonald nevű embertől, hogy szüleinek történetét akkoriban szalagokra vették, így vele és egy másik majom kollégájával elindul a Tiltott Városban, hogy felkutassa azokat. Persze a földalatti létesítményt a nukleáris katasztrófa miatt sugárfertőzött embereket védik, akik kicsit sem szívlelik a betolakodókat, és az eset után úgy döntenek, megkeresik az emberszabásúak lakhelyét, és jól megtámadják őket.

Eközben Ceasar-nak két jelentősebb problémával is szembe kell néznie: egyrészt váratlanul meghal a fia – mint később kiderül, Aldo keze van a dologban -, másrészt pedig az erőszakos hajlamokkal megáldott Aldo ragadja magához a parancsnokságot, és bebörtönöz minden velük egyenrangú embert. A csata pedig hamarosan kezdetét veszi a majom és a Tiltott Városban élők között…Mint az elején említett, már a negyedik rész kritikai visszhangjai sem voltak túl egyértelműek, de ezt az epizódot már bőven a negatív jelzővel illetik. Maga a történet elég gyenge lábakon áll, mert igazából nem történik benne semmi, ráadásul egy csomó dolgot el sem magyaráznak benne rendesen. (Miféle atomrobbanás és sugárfertőzés történt, mert a negyedik részben semmi erre utaló nem volt?! Vagy hogy miért is akarja hirtelen Ceaser a szülei hangját hallani, nem értem a konkrét motivációját?!)

Ráadásul már a film elején látszik az alacsony költségvetés, amikor kb. harminc majomból és tíz emberből álló statisztagárdával akarják elhitetni velünk, hogy ez az egész fentmaradt társadalom. De amikor a sugárfertőzött emberek (azok is vannak vagy max. tizenöten) indulnak harcba, akkor lehetünk csak tanúi iszonyatosan bagatell, már-már röhejes jeleneteknek. Más jelzőket szinte nem is találok, minthogy kisstílű, lapos és egyáltalán nem tud szórakoztatni. Ezért örülök neki, hogy ezután nem folytatták tovább a szériát – illetve, majd’ három évtized múlva veszik csak újra elő reboot céljából.

Értékelés: 5/10

eyescream