Az eredeti Slime City szerintem a maga korában egy egészen korrekt, olcsó és független debüt film volt, de semmi több. Így aztán nem tudom megérteni, hogy az azt jegyző Greg Lamberson urat mi fűthette, hogy 22 évvel a slejmes-okkultos klasszikusa után újra tető alá próbáljon hozni egy hasonló koncepcióban fogant produkciót – ami, mint azt később olvasni fogjátok, még sem csak meg sem közelíti korábbi társának színvonalát.

Egy bomba New York üzleti központját romba dönti – láthatjuk például, ahogy szerencsétlen Lloyd Kaufman cameója közben egy zöld vegyi anyagtól teljesen lebomlik –, így a belváros egy poszt-apokaliptikus rémálommá változik. A környező területeket evakuálták, már csak hajléktalanok élnek a romok között.

Ők viszont baromi éhesek, és amikor fura üvegben kaját találnak az egyik konyha romjai között, egyből bezabálják. Azt viszont egyáltalán nem sejtik folyamatosan az üzekedéssel elfoglalt hőseink, hogy elnyálkásodó bőrük csak a kezdet…

Unalmas, unalmas, és még egyszer is unalmas. Nevetni nem igazán támadt kedvem a játékidő alatt, se mosolyogni, merthogy a címke szerint ez ilyen horror-komédia lett volna, ellenben a horrorisztikus jeleneteket is kispórolták belőle. Ami maradt (olcsó poszt-apokaliptikus környezet, untató párbeszédek, majdnem mellek és pár silányul kinéző, slejmes próbálkozás), az pedig bőven elfér valamelyik utolsó DVD-kölcsönző, hátsó raktárának egyik poros polcán.

Értékelés: 3/10

eyescream