Viszonylag ritkán lát az ember török horrort – meg úgy az egész török filmgyártás termékei iszonyatosan ritkán jutnak el kis hazánkban -, így aztán igazi kuriózumként vetettem rá magam erre a misztikusnak tűnő alkotásra, melyben a leírás szerint egy csoport gyanútlan zsaru egy ajtón keresztül a Pokolba kerül. Ugye, milyen izgi?!

Egy csapat rendőr egy majdnem tettlegességig fajuló éttermi jelenet után hívást kapnak a központból. Mivel ők vannak a legközelebb a helyhez, kocsiba pattannak, de félúton egy ismeretlen eléjük ugrik az úton, így egy folyóban landolnak. Mikor aztán gyalogszerrel megérkeznek a diszpécser által említett címre, egy vörös fényekkel borított házhoz, egy beszédképtelen rendőrtársukra bukkannak. Majd egy lefelé vezető lépcsőre, ahol olyan események sorozat veszi kezdetét, amire álmukban sem gondoltak volna…

Egy frappáns és szórakoztató kezdés (jóllakott zsaruk, töméntelen pia, disznó történetek) után a cselekmény lassanként egy misztikus történetté kezd válni, amely aztán felkavaró képsorokkal és kissé érthetetlen (karmikus?) végkifejlettel zárul. Közben pedig feltehetőleg álomjelenetek szegélyezik, valamint eme szürreális kollázsban megtalálhatjuk még a gyerekkori élmények és kiválasztottság egymásra építő szekvenciáit is, néhány kínzással egyetemben. Megtekintése közben bennem néhol a Hellraiser idéződött fel, már ami az atmoszférateremtést illeti.

Kifejezetten tetszett például a film fényképezése, de ha az összességében kell értékelnem ezt a kissé zavaros, már-már thrillerszerű (néhol azonban horrorisztikus jeleneteket is tartalmazó) példabeszédet, nem jobb, mint egy közepes próbálkozást. De mivel egy török alkotásról van szó, mindenképpen üdítőnek tűnik a mostani (vállalhatatlan filléres gagyikban tobzódó) felhozatalban.

Értékelés: 7/10

eyescream