A rengeteg horrorszéria között immár komoly kihívássá vált követni, hogy pontosan mi megy a képernyőkön és ezek közül mit érdemes nézni. Hatalmas az elmaradásom ilyen téren, és elég nagy kérdés volt, hogy a tavasszal induló dömpingből melyik újoncnak szavazzak bizalmat – végül a Chiller TV saját készítésű, beszédes című Slasher szériája mellett döntöttem, amely a Scream Queens és a Sikoly után tovább próbálta erősíteni kedvenc alműfajom jelenlétét a sorozatok között.

 

Kevés ember született olyan horrorisztikus körülmények között, mint Sarah Bennett – 1988-ban Halloweenkor egy maszkos gyilkos, a “Hóhér” megölte a szüleit, és a szó legszorosabb értelmében kivágta őt haldokló anyja méhéből. Évtizedekkel később Sarah és férje úgy döntenek, farkasszemet néznek a múlttal, és visszaköltöznek Waterbury-be, az egykori családi házba. Nem sokkal a beköltözés után azonban valaki biztosra akar menni, hogy a múlt nem marad temetetlen, és Sarah megtudja, miért kellett a szüleinek meghalnia – egy rejtélyes gyilkos, aki a Hóhér maszkját ölti magára, gyilkolni kezdi Waterbury lakóit, akik vétkeztek a bibliai “hét főbűn” egyikével. Sarah a börtönbüntetését töltő egykori Hóhér, a vallási fanatikus Tom Winston segítségével megpróbálja kideríteni, ki a tettes, és kik azok, akik valamilyen titkolt tettükkel magukra vonhatták a haragját.

A Slasher remek koncepcióval indít, melyet a készítők bevallása szerint olyan klasszikus és modern kedvenceik inspiráltak, mint a Halloween, Agatha Christie regényei, illetve Valami követ (érdekes módon az elég nyilvánvaló Hetediket nem említették, kissé furcsa, hogy ugyanezt a koncepciót az American Horror Story legutóbbi évada is felhasználta). Egy régimódi, emberi sorozatgyilkost próbáltak alkotni a slasher misztikus elemei nélkül, és a krimi klasszikus eszközeihez, a “ki tette” és “miért tette” kérdések fejtegetéséhez nyúltak. A koncepció eleinte remekül működik, a szereplők érdekesek, a Hóhér egy kiváló slasher karakter, a gyilkosságok pedig váratlanok és olyan brutálisak, amilyenről az MTV Sikolya csak vértől nedves álmokban ábrándozhat. A zene és színészi játék is színvonalasan teljesítenek a többnyire kezdő stáb ellenére, sőt utóbbiból érdemes kiemelni a Tom Winstont alakító Patrick Garrow játékát – hihetetlenül szórakoztatóan és érdekfeszítően hozza a Hannibal Lecterhez hasonlóan rácsok mögül konzultáló egykori gyilkost. A Slashert az első epizódok után könnyen elkönyvelhettem volna olyan főhajtásként a műfaj klasszikusai előtt, mint a Final Girls volt, csak a humor nélkül.

Azonban az első pár epizód után a széria veszít az erejéből, és lesüllyed a tipikus B-filmes vonalba, látszólag a tudatosság és az előre eltervezett szándék nélkül. A készítők mintha egy-két kivétellel elfelejtették volna építeni a karaktereket, mind a szereplők, mind a történet elkezdenek kifulladni, klisékbe fordulni. Az egész évad legnagyobb hibája, hogy durván a negyedik epizódtól egészen a fináléig rákap arra, hogy túl hamar, túl hatástalanul kerít sort megrázó és jelentős eseményekre, amellyel epizódról-epizódra rombolja az addig remek atmoszférát. A mélypont, amikor egy komplett epizóddal a finálé előtt, szinte lábjegyzetként lövik el a Hóhér kilétét. Ez a jelenet nem csak a kivitelezése miatt volt katasztrofális, hanem rádöbbentett, mire az évad végére értem, már nem izgatott a gyilkos kiléte. Az epizódok lekötötték a figyelmemet, nem aludtam el rajta, azonban a kisebb-nagyobb hibák olyan mértékben gyűltek össze, hogy már nem érdekeltek a szereplők, nem érdekelt a rejtély lezárulása. Ez pedig különösen azért súlyos, mert ha összehasonlítom a Sikollyal – egy jóval megalkuvóbb és teljesen más szellemiségben készült sorozattal, ott az utolsó epizód előtt érte el a csúcsot a feszültség , már szinte biztosra lehetett tudni a gyilkos motivációit, a gyanusítottak 2-3 karakterre korlátozódtak, és igenis izgultam, érdekelt, hogy a befejező részben végül ki lesz a maszk mögött, és ki fogja túlélni a mészárlást. Ez pedig a Slasherre nézve elég szomorú (még úgy is, hogy a Sikoly befejező része végül kiábrándítóan gyenge lett).

Mint később megtudtam, a készítők eredeti tervei szerint a Slasher ugyanolyan évadokra bontott antológia szeretne lenni, mint az American Horror Story, nagyjából változatlan, ám évadonként más szerepekbe kerülő színészi gárdával, és azzal a különbséggel, hogy fixen minden szezon egy brutális, maszkos sorozatgyilkos körül forogna. Hogy ez megvalósul-e, arról tudomásom szerint még nincs hivatalos bejelentés, ám tény, az első kör hibái ellenére egyáltalán nem bánnám, ha a koncepció még élne pár évet. Nem volt hibátlan évad, ahhoz, hogy életképes legyen sokkal nagyobb fókusz kellene a karakterépítésre, a szereplők egyéni történetszálaira, az évadot mozgató rejtély kidolgozására, de első próbálkozásként, főleg a Chiller TV első saját készítésű sorozataként egyáltalán nem rossz próbálkozás, ráadásul alig 6-7 óra alatt bingelhető a teljes évad, pont alkalmas egy unalmasabb délutánra.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee