Egy könyv megfilmesítése esetén mindig egy fokkal nehezebb helyzetben van a rendező, hiszen már egy meglévő történettel kell dolgoznia, amit csak bizonyos mértékig formálhat át, arról nem beszélve, hogy sokszor nehéz elkapni azt a vezérfonalat, amely az olvasók elképzeléseinek is megfelel. Az Arthur C. Clarke regényéből készült Childhood’s End esetében a SyFy csatorna vállalta a kihívást, és egy minisorozat keretein belül készítette el a mű adaptációját. 

A három, egyenként nagyjából másfél órás epizód megtekintésébe úgy vágtam bele, hogy a könyvet előzetesen nem olvastam, így nem volt viszonyítási alapom, mondhatni pártatlan voltam. A történet szerint egy nap egy idegen civilizáció látogatja meg a Földet, gyakorlatilag minden előzetes, erre utaló jel nélkül. A hívatlan vendégek azonban kezdetben nem sokat tesznek, több, mint negyven hajójuk különböző nagyvárosok felett lebeg, az emberek által használt haditechnológiai eszközöket pedig egészen békés úton semlegesítik – értsd: működésképtelenné teszik őket egy általunk ismeretlen módon. Ezek után következik az igazi meglepetés, ugyanis az idegen küldöttség vezetője, aki Karellenként mutatkozik be (teszi mindezt egy nem túl hétköznapi módon), közli, hogy szándékaik békések, azért jöttek, hogy az emberek hibáit kiküszöbölve, megváltoztassák bolygónk, és civilizációnk arculatát. Karellen egy általa kiválasztott emberen keresztül tartja a kapcsolatot a Föld országainak vezetőivel, szigorú kikötése a folyamat során, hogy egy jó ideig nem láthatják valódi külsejét, hiszen elmondása szerint az emberiség erre még nincs felkészülve. Megkezdődik a bolygó társadalmainak teljes átformálása, amely azonban  számos konfliktust rejt magában..

A Childhood’s End-ben minden megtalálható, ami egy valódi, színvonalas sci-fihez szükségeltetik. A három rész talán első hallásra rövidnek tűnhet, de mégis annyi tartalommal van megtöltve, ami akár hetekkel a megtekintés után is elgondolkodtathatja a nézőt. Társadalomkritika, korrajz, vallási és filozófiai kérdések egyaránt előkerülnek, mindemellett pedig a történet sem válik vontatottá, döcögőssé. Természetesen ez csupán egyéni benyomás, de úgy érzem, a rendezőknek sikerült eltalálni azt a középutat a film mondanivalóját illetően, ami keveseknek sikerül.

A Childhood’s End ugyanis nem akar a néző torkán lenyomni egy bizonyos világnézetet, csupán egy történetet tálal, ami telis-tele van átvitt módon értelmezhető dolgokkal, jelképekkel. Biztosan, személyes tapasztalatra alapozva állíthatom, hogy nem szükséges ugyanazzal a világképpel rendelkezni, mint amit a sztori bemutat ahhoz, hogy mégis tanulságos, elgondolkodtató műről beszélhessünk. A színészi alakításra nem lehet panasz, a szereplők közt felbukkan többek közt Charles Dance is, akit manapság legtöbben a Trónok Harca Tywin Lannisterjeként ismerhetnek.

Véleményem szerint az utóbbi idők egyik legjobb sci-fijéről beszélhetünk, amelyet érdemes megtekinteni nem csak a sci-fi szerelmeseinek, hanem mindenkinek, aki igényes, de mégis szórakoztató sorozatra vágyik.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: Aki vágyik egy olyan elgondolkodtató sci-fire, ami nem nélkülözi a remek színészi alakítást, a jó értelemben vett érdekes megoldásokat.

(Absvrd)