A Sin egy vérbeli cyberpunk anime. Benne van minden, ami a műfajra jellemző: fém, cyborg, beültetések, módosított végtagok, genomkutatás, nagyvállalatok, ügynökök, rendőrök, fegyverek és egy nagy adag japános-animés beütés. Valójában egy számítógépes játék adaptációról van szó, amelyet az ADV Films követett el. Aki otthon van az ilyen típusú gamer világban, az például a GTA San Andreasban már találkozhatott vele. Ha kicsit idősebb vagy fanatikusabb, akkor talán a SiN (1998) nevű FPS-t is végigtolhatta.

John Blade egy született zsaru egy jövőbeli metropolisban. Félig cyborg és ismerik jól az alvilágban, az őrsön és a politikában is. Hűséges társa, John Armack egyben legjobb barátja is és igazi kiberzsonglőr. Sajnálatos módon azonban a legutóbbi bevetésen életét vesztette. A kezdőképek pont a temetés és az azt megelőző események között váltogatnak.

Blade robosztus, raszta afroamerikai kopó, kibertestmódosításokkal és védjegyévé vált szemüvegével. Ereje, reflexei, látása és hallása is mesterségesen feljavított. De ezek sem segíthettek neki a legújabb problémával szemben, mely a metropolisban tombol. Valaki kifejlesztett egy olyan anyagot, mely képes a DNS-t módosítani, bizonyos gének expresszióját növelve, illetve ezzel megváltoztatni az adott személy testét is. Ráadásul ez a vírus kontrollálhatatlan és fertőzni is képes. Így halt meg társa is, sajnos nem tudta megmenteni.

Sorozatos elrablások, eltűnések ügyében nyomoztak Johnnal közösen. Blade kénytelen Jennifer Christina “JC” Armack-kal, egykori társa testvérével együtt az alvilág legsötétebb bugyraiba is behatolni, hogy információt szerezzen az eltűnésekkel és a vírussal kapcsolatban. Ezeket a szörnyeket valakinek meg kell állítania.

Úgy tűnik a háttérben egy nagyvállalat, a SinTEK corporation áll, mert a szálak az állítólag felszívódott tulajdonoshoz, Dr. Thrall Sinclaire-hez, illetve lányához, Elexis-hez vezetnek. Vajon mire készül az öreg biokémikus, miféle vegyületet főzött ki és milyen kísérleteket végez az embereken? Vagy csupán lánya vette át a cég irányítását és hatalmát, befolyását kihasználva próbálja megvalósítani zseniális apja elméleteit? Dr. Thrall Sinclaire egykoron Nobel-díjat kapott egy felfedezéséért, amiért később persona non grata lett tudós körökben. Mi lehet az, ami miatt erre ragadtatták magukat a biokémikusok?
Többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ főhőseink.

A Sin látványvilága egyébként tökéletesen hozza a cyberpunk hangulatát. Komor, sötét tónusok, sűrű eső, betondzsungel és fémtenger, húsmassza és kábelrengeteg. A fegyverek, a járművek olyanok, amilyennek egy Shadowrun kötet elolvasása után gondoltuk azokat. A technika és a biotechnológia gyönyörűen ötvöződik, mint az Akirában, hiszen nem szükséges, hogy legyen határok. A PDA-k és a táblagépek jócskán megelőzték a jelenkort (2000-et írunk) és vicces, de valahol technikai fejlettségben most (2016) járunk ott, mint ahová a cyberpunkot vetítették. The future is now. Már csak annyi hiányzik ebből, hogy agyunkat végre hozzáköthessük a számítógéphez és végre szerves részünkké váljon a szervetlen. (A Plug and Play még kissé le van maradva L) Nem vagyunk ettől annyira messze, mint azt gondolhatnánk, hiszen a robotikában is használt mesterséges végtagokat kevés választja el a megjövendölt ”fantázia” világtól.
A háborús hangulat mindennapos és az egyszerű emberi erőt lassan felváltja a biotechnológia, a drónok és a mesterségesen fokozott emberi adottságok. Gyógyszerkutató cégek, hatalmas mikrobiológiai laboratóriumkomplexumok boncolgatják a határokat és merülnek el a DNS-ünk tanulmányozásában, a nanotechnológia és a teljesítőképesség koppra tekerése már egyáltalán nem csak álom. Elmosódik a határ az etika és a profit között, az állam és a nagyvállalatok éhsége összeroppantja a kicsiny szervezeteket és az erkölcsi határokat. Ha az ember képes olyasmire, amire elméletileg csak a természetfeletti hivatott, amely az istenek privilégiuma, akkor vajon van-e értelme egyáltalán korlátot szabni bárkinek, bárminek is? És ki fizeti ki ezeknek az árát? Ha nem csak a pénz, hanem az emberi test, agy, elme és az élet is költőeszközzé válik, az hova vezethet el? A dicsőségbe vagy a kárhozat irányába? Teljes pusztulás vagy erős és megdönthetetlen társadalom emelkedhet ebből?

Remélem jól érzékeltettem, hogy ezek mind jelenlévő valós probléma- és kérdéskörök, nem csak a Sinben merülnek fel. Tényleg olyan szituációkról van szó benne, amelyek itt állnak már az ajtón belül és nem csak kopogtatni készülnek. Eltelt röpke 16 év… és aktuálissá vált.

Címével ellentétben a Sin egy inkább egy OVA a maga 55 perces hosszával. A sci-fi elemeket ügyesen vegyíti a ’80-as évek klasszikus japán animét idéző technikájával. Eszünkbe jut róla a már fent emlegetett Akira (1988, a képen), a BioHunter (1995), a Twilight of the Dark Master (1997), az Appleseed OVA (1988) és az A.D. Police Files (1990), ahogy a Shadowrun regények is. Hiszen amolyan tisztelgésnek is szánta az ADV films a filmet ez előtt a korszak előtt, ha már úgy döntöttek, hogy egy ilyen játékból egy OVA-t készítenek. A rendező, Yasunori Urata (Ninja Resurrection, Hellsing), a zenéjét pedig Masamichi Amano (BioHunter, Black Magic M-66, valamint Battle Royale és Battle Royale II: Requiem élőszereplős adaptációi).

A Sin: The Movie-t azoknak ajánlom, akik kedvelik a cyberpunk-típusú játékokat, történeteket.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány