Adott egy hatalmas kiterjedésű kollégium, ami szinte teljesen üresen áll, mivel Hálaadás ünnepe miatt gyakorlatilag minden lakója hazament. Kivéve Justinet, aki nem szeretteivel tölti a szünidei napokat, helyette inkább a némiképp elnéptelenedett diákszálláson marad.  Mi történhet egy esős, őszi estén, amikor egy fiatal lánynak javarészt az éjjeli műszakos portások szolgálnak társaságul? Semmi, gondolhatnánk, azonban a film rendezői nem így látták, ezért Justine még nem sejti, hogy az éjjel a túlélésért folytatott harcról fog szólni.. 

Az első hallásra is banális történet még önmagában nem feltétlenül probléma egy horror esetében, hiszen rengeteg jó példa van arra, hogyan lehet egy mondhatni elcsépelt sztoriból is remek filmet készíteni. Azonban a Kristy esetében az abszurditás és a klisék egy olyan keverékét láthatjuk, ami talán még a sokat tapasztalt horrorrajongókat is meglepi. Justinera egy szekta tagjai vadásznak, akiknek szilárd meggyőződése, hogy egy rituális gyilkosság lebonyolítására egy óriási területen lévő kollégium a legjobb hely.

A film első 25-30 percében megkapjuk az olyan szokásos, baljós előjeleket, mint az áramkimaradás és a gyanús zajok, majd kis idő elteltével megkezdődik a vadászat Justinera. Főhősnőnk eleinte égbekiáltóan életképtelen húzásokkal nehezíti meg mind a saját, mind a néző dolgát, majd egy hirtelen váltás után beindul a gépezet, és levetkőzve gátlásait enged a benne élő túlélőspecialistának, csapdákat állít, barkácsolni kezd és persze visszavág a rá addig prédaként tekintő őrülteknek.

Rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul, például, hogy miért ingadozik a térerő egy több száz-ezer diáknak otthont adó kollégium területén, hogyan képesek rákapcsolódni a mobilhívásokra a homemade maszkokkal és konyhakésekkel operáló szektatagok, vagy, például, hogy miért nem hagyja el a helyszínt Justine kocsival, amikor lenne rá lehetősége? Úgy gondolom a készítők maguk sem tudták, mit akarnak, így olyan, mintha a forgatás közepén átírták volna az egyébként sem acélos forgatókönyvet. A Kristy ennél fogva a szigorúan egyszer – de akkor is néha röhögve – nézős kategóriába esik, kár érte, hiszen lehetett volna a témából egy szórakoztató túlélőhorrort is kihozni, de sajnos nem így történt..

Értékelés: 4/10

Kinek ajánljuk: Akiknek még nem volt elég a kliséparádéból és a lehetetlen megoldásokból.

(Absvrd)