Szeretnénk útjára indítani egy új rovatot, ami Stephen King 100-as listáján alapszik, ami a Danse Macabre című könyvében jelent meg. Ezen a listán az író kedvenc filmjein túl, olyan mozik szerepelnek amik „eltérő szempontból ugyan, de nagyon érdekes és fontos alkotások…ezek a filmek nagyban hozzájárultak a műfaj fejlődéséhez”! King könyve 1980-ig, a megjelenésének jelenéig követi az eseményeket, de ez nem is baj, hiszen e sorozat célja az alapfilmek bemutatása! A kezdő cikk, az Ördögűzőről újságunk első számában jelent meg, ide kattintva olvashatjátok! A folytatások pedig mindig, keddenként érkeznek!

Stephen King Carrie című regényét Brian De Palma adaptálta vászonra, amivel kimondatlanul is jelentős szerepet vállalt az író tehetségének még szélesebb körben való terjesztésében. King elmondása szerint „De Palma könnyedebben és nagyobb rutinnal kezelte a témát, mint én, és egyben jóval művészibb módon is…” Persze míg Kingnek ez volt az első regénye, addigra De Palma már túl volt néhány mozin és sikeren, például a Sisters-en!

De Palma Hitchcock hommage bolondériája közismert, itt az alapban kapásból három Hitch-filmet használt fel, de nem ijedt meg máshonnan is kölcsönözni. A nyitányban egy ’peeping tom’ show műsor keretében ismerjük meg a főszereplőket (csinos lány és a szigorúan trapéz szabású ruhákban feszítő színes bőrű srác), akik, mint színészek, modellek, statiszták szerepeltek egy jelenetben, és a kapcsolatuk nem tűnik többnek, mint két másodperces ismeretség, ha lett volna már instagram, valószínűleg nem lettek volna egymás követői sem. Viszont az este másként alakul, sodródnak az események, a lány pedig, bár kicsit butácskának tűnik, akit ráadásul a volt férje tolakodóan követ, célba érnek. A srácnak viszont nincs szerencséje, a happy finisht reggel egy másfajta, sokkal véresebb és kegyetlenebb vég követ, amit a szomszéd lépcsőházban lakó újságírónő, végignéz. Mivel a rendőrség nem talál semmit – ügyes húzással emelik át a Kötél suspense tárgyát -, ezért a zsurnaliszta maga vág neki a nyomozásnak, és bizony kiderül, hogy a csábító leányzónak, van egy ikertestvére, akivel ráadásul sziámiként születtek, csak sikerült őket szétválasztani.

Miután a Warner megszabadult De Palma-tól a Get to Know Your Rabbit vígjáték csúfos bukását követően, Roger Corman (ki más?) karolta fel a Sisters-t. Margot Kidder játéka lehengerlő, itt nincs nyoma a határozott, finoman alkoholista lányszövetségi vezetőnek a Black Christmasből, vagy a családját óvó anyukának, az Amityville-ből. Karaktere szerény, bizonytalan, naiv lány Kanadából, aki összezavarodik a történtek hatására. A másik húzóerő, William Finley, fizimiskájával, a hátborzongatóan hideg karakterén át, néha előtörő emberi tulajdonságaival simán elviszi a kissé ügyetlen jeleneteket is.

De Palma ügyesen ötvözi a finom humort és feszültséget, de viszont sokszor esetlen, már-már amatőr áttűnésekkel, olcsó tévéfilmes hangulatot áraszt. Az osztott képernyőt csúcsra járatja, néha még indokolatlan esetben is használja, amivel kizökkent. A horror rész viszont működik, sőt akkor van igazából elemében, az álom szegmensek a film 35mm-es nyersanyagával szemben, direkt 16 mm-re forogtak, ezzel is még jobban megteremtve az atmoszférát.

Ami zseniális benne, az tényleg maradandó és előre vetíti egy meghatározó rendező tehetségét, a maradék viszont mára túlontúl anakronisztikus. Magáénak tudhat egy adult verziót és egy remake-et is, bár nem ezektől lesz halhatatlan.

Értékelés: 7/10

Miskei