Ha kíváncsiak vagytok, hogyan lehet teljesen elrontani egy amúgy nagyon ütős manga- és anime projektet, akkor ajánlom szeretettel ezeket a filmeket, és a miniket. Akinek viszont tetszett az Attack on Titan sorozata, azt nagyon kérem, ne próbálkozzon az adaptációkkal, sajnos katasztrofálisan sikeredtek.

Shingeki no Kyojin & Shingeki no kyojin endo obu za wârudo & Shingeki no kyojin Hangeki no noroshi

Az Attack on Titan kezdő képsora egy idilli, németalföldi stílusú városkával indít…. Jah, várjatok, nem, az a sorozat volt… Itt inkább egy posztapokaliptikus környezetben ébredünk fel! Mindenki ágrólszakadt, és minden olyan, mint az ilyen típusú filmeknél: valamikor voltak repülőgépek is (erről tanúskodnak lövedékek, rakéták, bombák, melyek valamilyen háborúból maradtak itt), de ma már csak automobilok emlékeztetnek az egykoron technikailag fejlett emberi fajra.

Eren Yeager és fogadott testvére, Mikasa Ackerman mindennapi életüket tengetik… Ismét rossz szál, elnézést! Eren egy lusta, haszontalan fiú, akit Mikasa, a mosólány, és Armin, az ifjú feltaláló próbál jobb belátásra bírni, hogy végre kezdjen valamit az életével. Eren nem hisz a legendákban, miszerint a falakon kívül titánok portyáznak emberi húsra vadászva, és minden áron át akar jutni a túloldalra, hogy ezt társainak is bebizonyítsa. Armin tökéletesen érdektelen ezzel kapcsolatban, Mikasa pedig nem tudja, mit akar, de bárhová követné a fiút. A városfal őrei (Garrison) megpróbálják erővel lebeszélni a társaságot szándékáról. Az összhatást nem csak a szereplők nagyon gyenge játéka rontja, hanem hogy az egész környezetről egyértelmű, hogy zöld háttér előtt lett felvéve. Pontosan látszik, mi az, ami ”nincs ott”, kimondottan amatőr munka.
Végül az egyik városfal őre győzi meg Erent, hogy csatlakozzon a Survey Corps-hoz, akik nemsokára egy felfedező útra indulnak a falon túlra. Majd robbanás, ricsaj, remegés, és megjelenik a várva várt Kolosszus.

A városka lakói egymást eltaposva menekülnek az animében csak érintőlegesen említett egyház templomába. Nem várt csavarként a támadásban Mikasa eltűnik, és Eren folytatja sodródását a kiképzőtábor felé. Itt ismerős arcokat dobáltak elénk a rendezők, akik a rajzfilm karaktereinek karikatúrái. Ami működik ott, az itt teljesen nevetségesen jön ki. Az eszköz, mellyel a levegőben közlekednek, teljesen hihetetlennek tűnik. A 3D egyedül ott domborodik ki, hogy a robbanásos jeleneteknél nagyon szépen fröccsen szét a vér, illetve repkednek a végtagok. Pedig a titánok egészen jól sikerültek…

Ebben a verzióban is gyönyörűen megvan a falrendszer háttértörténete (itt elmondják, hogy hogyan is épültek fel), bár a gyűrűk funkció szerint is elkülönülnek. Azonban itt vége is a hasonlóságnak, egyáltalán nem mászkálunk beljebb az Wall Rose-on túlra. A kiképzést is elég gyorsan átugorjuk, helyette rögtön egy öngyilkos küldetésre indul az osztag, amely igazán nem is képes még használni egyik eszközét sem. Autodidakta módon fedezik fel, hogy miként lehet egy titánt elintézni. Emellett trash-módra fröcsög a vér és repkednek a púrhab-végtagok.

Az első rész még elviselhetően végződik – valahol az anime 11-12. része környékén járunk a történetben –, kissé fellélegzünk, hogy vége ennek a baromságnak rémálomnak, és valamit azért letettek az asztalra az alkotók. Azonban szerencsétlenségünkre úgy gondolták, hogy érdemes tovább tisztelegni a gigantikus projekt előtt, és elkészült a második rész is. Ami elvisz minket egy disztópia irányába, amely – ha ez még fokozható – sajnos még nagyobb marhaság, mint az előző. Valószínűleg vannak események, mozzanatok, amelyek benne vannak az eredeti mangában (illetve várhatóan az anime második évadában) is, ezért nem szeretném elspoilerezni azokat. Bár annyi bizonyos, hogy aki a sorozatot látta, annak vannak elképzelései (mert utalás van rengeteg) arról, hogy mi lehet a titánok eredetének hátterében, és a filmeknél erre már az első rész végén kapunk részleteket. Nem is az eddig felsoroltakkal van a legnagyobb probléma – rengeteg a logikátlan lépés, eltérések az animétől, amik nem színesítik a történetet, hanem elrontják annak hangulatát.
Ha azt hinnénk, hogy a film megnézése bármi lényegeset vagy érdekeset megmutat, akkor – megnyugtatok mindenkit!!! – tévedtünk. Aki szeretné kínozni magát, annak melegen ajánlom. Fogyasztásához hányós vödröt és sok alkoholt vennék.

Valószínűleg valamilyen demonstrációnak szánhatta a rendező ezeket az alkotásokat. Egyáltalán nem ritka, hogy egy filmmel, animével, sorozattal megpróbálják felhívni az emberek figyelmét a környezettudatosságra (Wonderful Days), a háború borzalmaira (Grave of the Fireflies) vagy kísérletezés veszélyeire (Kurau: Phantom Memory). Shinji Higuchi egyébként a közelgő Godzilla-feldolgozás (Shin Gojira) rendezője, de ezek után kimondottan szkeptikusan tekintek rá.

Akit ez sem borzasztott még eléggé el, az a Hangeki no noroshi című 3 webepizódot megélt minit is végigizgulhatja. Első részben Hange titán-kutatásába nyerhetünk bepillantást, a másodikban ”Potato Girl” múltját, és íjász-tudományát ismerhetjük meg, míg a harmadik Fukushi és Lili párosára koncentrál.

 Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandos, véres, középkori, misztikus történeteket… NEM, NEM ajánlom! Aki esetleg szeretne egy rossz cselekményű, sajnos erősen eltúlzott trasht megnézni, annak persze hajrá!!! Én szóltam…

 

Értékelés: 2/10

Smaragd Sárkány