Igaz történet alapján – a felirat, ami az elmúlt jópár év horrorfilmjeinek első filmkockáinak szinte elengedhetetlen kellékévé vált. A kezdetben sokak figyelmét megragadó címke mára közhellyé silányult, mondhatni fel sem kapjuk a fejünket, ha egy film bevezetőjében olvashatjuk. A fogalom kiüresedésének oka legfőképp abból a roppant egyszerű tényből fakad, miszerint bármilyen jó történet unalmassá válhat, ha századszorra tolják az arcunkba.

Mindemellett, a puszta figyelemfelkeltésből fejfájásig ismételgetett jelzőt már indokolatlan esetekben is gátlástalanul alkalmazzák, komolytalanná, némiképp lejáratottá téve ezzel azt. Új rovatunk célja az olyan esetek ismertetése, amelyek valamilyen módon valóban alapjául szolgáltak egyes horrorfilmeknek. Első alanyunk a 2014-es Annabelle, amely a hatalmas sikert arató The Conjuring után került mozivászonra. A film tartalmáról és értékeléséről már bővebben írtunk cikkünkben, ezért ettől most inkább eltekintenék, inkább koncentrálnék a történetre, amely a művet ihlette. Természetesen, mint minden hasonló esetben, nem célunk a rejtélyes események megfejtése, sem az állásfoglalás.

1970-et írunk, amikor Donna egy születésnapi ajándékot kap édesanyjától,ami nem más, mint egy régi baba, egészen pontosan egy úgynevezett Raggedy Ann doll. Raggedy Ann egy amerikai író, Johnny Gruelle szellemi terméke, ami az 1900-as évek elején igen népszerű mesefigura volt, egy időben pedig az író mesekönyveit (amelynek főszereplője Ann volt) ezzel a babával együtt lehetett megvásárolni. Elmondható tehát, hogy a valóságban Annabelle korántsem olyan horrorisztikus külsővel rendelkezett, mint a filmben.

A lány örömmel fogadta ajándékát, amit magával is visz az albérletbe, ahol barátnőjével, Angie-vel él együtt. A történet itt válik érdekessé, ugyanis néhány nap elteltével a két fiatal különös jelenségekre figyel fel: a baba láthatóan változtatja helyét a lakásban. Ha ez önmagában nem lenne elég, nem sokkal ezután rejtélyes, kézzel írott üzenetek bukkannak fel a szoba különböző pontjain, amelyen az írások láthatóan gyermekkéz művei. Némiképp megnyugtatónak -ha egyáltalán lehet egy ilyen helyzetben ezt a szót használni- tűnt, hogy nem fenyegető hangnemben íródtak, jóval inkább voltak hasonlíthatók segélykérő üzenetekhez. Hab a tortán, hogy az irományokat olyan cetlikre írtak, amilyeneket állításuk szerint a két lány nem is vásárolt meg, így elviekben nem kerülhettek a lakás területére.  Néhány héttel később Donna vérfoltokat talál a baba mellkasán és kezén, ezek után pedig kétségbeesésükben úgy döntenek barátnőjével, hogy egy médiumhoz fordulnak, mondván, más úgysem venné őket komolyan.

A történet szerint a médium egy szeánsz során kapcsolatot létesít egy lénnyel, aki Annabelle Higgins néven mutatkozik be, állítása szerint pedig egy hétévesen elhunyt kislány szelleme, aki azon a helyen hunyt el, ahol a lányok jelenlegi lakása később épült. A sztori szerint az entitás közölte, hogy csupán szeretetre vágyna, Donna és Angie úgy dönt, megtartják, amivel egyik barátjuk, Lou el nem ítélhető módon nem ért egyet. Lou azt tanácsolja, szabaduljanak meg a babától; ezek után a fiút bizarr támadások érik, egy láthatatlan ellenfél részéről. Itt jön a képbe a Warren házaspár szerepe, akik rovatunk későbbi részeiben is nagy valószínűséggel előkerülnek majd. Ed és Lorraine Warren a leghíresebb, parajelenségeket kutató szakemberek közé tartoznak.

A páros több, mint tízezer különös üggyel foglalkozott, amelyek közül több is később megfilmesítésre került. Az elkeseredett és rémült fiatalok Warrenékhez fordultak, akik rövid diskurzus után felvilágosították őket, hogy szó sincs szellemről, a babát szerintük egy démon használja fel céljaira. Megszületik a döntés: Annabelle-t valamilyen módon el kell távolítani a lakásból, amelyet egy episzkopális egyházbeli pap tisztít meg. A baba elszállítása azonban csak első hallásra tűnik olyan egyszerűnek, a hazafelé út Warrenék számára így nem telik eseménytelenül. Ed Waren állítása szerint a gonosz akaratú lény, ami Annabellet uralta, mindent elkövetett, hogy balesetet szenvedjenek a kocsival. Később egyik ismerősük, Jason Bradford atya gúnyt űz Annabelle-ből, hazafelé menet pedig balesetet szenved, amely csak éberségének köszönhetően nem lesz halálos kimenetelű.

A babát Warrenék az általuk létrehozott Occult Museumba viszik, ahol egy speciális tárolóba elzárva tartják, üveglapok mögött. Az Occult Museum, számos olyan tárgyat gyűjt össze, amely valamilyen módon paranormális aktivitásokhoz köthető. Megtalálhatók itt többek közt elátkozottnak tartott tárgyak Afrika mélyéről, varázslók által használt összezsugorított emberi fejek, sátáni rituálék eszközei, valamint a cikkünk tárgyát képző legendás hírnevű Annabelle baba is. A múzeum nap, mint nap várja az érdeklődőket, akikből természetesen nincs hiány, emberek százai látogatják meg a különleges kiállítást.

(Absvrd)

Értékelés

Film: 3/10

Háttértörténet: 6,5/10

Az Annabelle című filmről szóló cikkünket az alábbi linken olvashatjátok ITT