A címben említett fenyegetést – egészen pontosan ugye figyelmeztetés nélkül-t, ha korrekt fordítást szeretnénk – nem igazán éreztem át, viszont Greydon Clark egykori horror-színész eléggé sci-fi beütésű mozijában a retro hangulat igencsak eluralkodott rajtam, amikor megpillantottam a frizbiként repkedő, fogakkal és nyúlványokkal ellátott űrbéli lényeket, haha!
Néhány (leginkább harmincévesnek látszó) fiatal a benzinkutas tiltása ellenére is a helyi tóhoz kirándul, ahol aztán az aktuálisan enyelgő pár hamar eltűnik. Társaik később, egy közeli bodegában találnak rá furcsán oszlásnak induló holttestükre – vadászni induló apa és fia, valamint egy cserkészvezető porhüvelyének társaságában.
Bár hőseinket is megtámadják ezek a furcsa – leginkább tengeri csillagra hasonlító – ragadozó lények, még időben sikerül a közeli kocsmába menekülniük. Ahogy elmesélik a történteket, egy háborús veterán rögtön az idegenek inváziójáról kezd el hadoválni, majd véletlenül lelövi a seriffet. Amíg az ivóba csitul a helyzet, egy másik taggal együtt visszamennek a kisázhoz, és miután megbizonyosodnak, hogy tényleg egy földönkívülivel van dolguk, rafinált csapdát állítanak neki.
Martin Landau zseniálisan hozza a kattant őrmester figuráját, meg hát a kecsapos és mustáros palacsintákban – legalábbis ahogy barátnőm nevezte ezeket a korongszerű szörnyeket – is van némi potenciál, sőt egy-két villanás elejéig még korai Predator-ként a Földre tévedt, és titokban vadászgató, nagyfejű földönkívüli lényt is láthatunk, de valahogy azt érzem, hogy mégsem kerek a történet.
Számomra túl sok az üresjárat benne, amit lagymatag játékkal próbálnak kárpótolni, pedig a felvezetés simán elbírt volna még több rejtélyes támadást, illetve misztikus előkészítést. Imádom a retro-filmeket, de ennél akad bőven szórakoztatóbb darab is!
Értékelés: 5/10
eyescream
Nekem ott pihen a polcomon a gyűjteményben.
Szerintem is egy közepes film.
Nosztalgiának jó 🙂