Csakúgy, mint a nagyfilmek terén, a sorozatokat illetően is szinte minden évtizednek megvannak azok a kiemelkedő színvonalat nyújtó alkotásai, amelyeknek neve nagyon sok ideig nem merül feledésbe. Úgy gondolom, a Lost is ezek közé a nagyágyúk közé tartozik, hiszen a széria neve a laikus TV-nézők és a filmfanatikusok számára is egyaránt ismerősen cseng. A számtalan díjat joggal besöprő Lost hat évadot élt meg, egy 2004-től 2010-ig tartó időszakot felölelve.

A történet középpontjában azon túlélők állnak, akik sikerrel átvészeltek egy repülőgép-katasztrófát, amely során az Oceanic Airlines 815-ös járata három részre szakadt a levegőben, valahol az óceán közepén, egy sziget felett. A túlélők az első látásra lakatlannak vélt területet átmeneti szállásként veszik birtokba, hiszen bizonyosak abban, hogy a segítség már úton van. Ennek ellenére a várva várt mentőexpedíciónak napok elteltével sincs nyoma, így az újdonsült szigetlakók kénytelenek megbarátkozni a hosszabb itt-tartózkodás gondolatával. Már az első napok során bizarrabbnál bizarrabb jelenségekkel találják szembe magukat, de ezek a kezdeti megpróbáltatások össze sem hasonlíthatók azokkal a próbatételekkel és kalandokkal, amelyekbe később sodródnak.

A Lost egyik legnagyobb pozitívumai közé sorolható az a hihetetlen komplexitás, amivel sokszor órákon keresztül képes a nézőt a képernyő elé bilincselni. A temérdek szereplőt felvonultató cselekményszálak sok helyen keresztezik egymást térben és időben egyaránt, ennek ellenére a történet nem válik követhetetlenné, vagy kuszává. Hogy a cselekmény ne legyen egyhangú, és ne csupán a szigeten történő dolgokról szóljon, szinte minden részben különféle flashbackekkel ismertetik a főbb szereplők múltbéli életeseményeit, ezért pedig ismételten külön pluszpont jár. A karakterek kibontakoztatására elegendő volt a hat évad bőven, a szereplőket behatóbban megismerhetjük, így akár kialakulhatnak személyes kedvenceink is, akikért szoríthatunk. Az újabb elem, ami a Lostot a többi sorozat 95 százaléka fölé emeli, a háttértörténet mondanivalója, sokrétűsége. Az idő előrehaladtával ugyanis előkerülnek olyan filozófiai, vagy épp tudományos elemek is, amik sokszor gondolkodásra, agyalásra sarkallhatják a nézőt, az apró, elejtett részletek még izgalmasabbá teszik a sorozat atmoszféráját.

Természetesen a Lost sem mentes a hibáktól, tökéletességről pedig szó sincs, így érdemes pár szóban a hátrányokról is beszélni. Apróságokról van szó, mint például a szereplők sokszor irreálisan szalonképes megjelenése, pár napos dzsungeltúra után néha megmosolyogtatóan hat egy divatosan szakadt nadrág, vagy egy frissen formázott frizura. Nyilvánvalóan sok helyzetben indokolhatók ezek az elemek, mivel a túlélők a repülőről rengeteg használati tárgyat kimenekítettek, de néhol még ezek mellett sem tűnik túlzottan hihetőnek néhány ilyen jelenet. Azonban ezek csak olyan nüansznyi hibák, amik nem rontják az összképet, csupán érdekességképp megemlíthetőek. Mint minden legendás hírű sorozat esetében, a Lostnál is megosztotta a nézőket a lezárás, ami valaki szerint teljesen elhibázott lépés volt, egyesek szerint pedig méltó befejezése volt a szériának.

A Lost beírta magát a filmtörténetbe, a hat évad garantált szórakozás nyújthat mindenkinek. Úgy gondolom, az egyik legnagyobb elismerés egy mű -pontosabban szólva a készítő(k)- számára, ha a későbbiekben etalonként és mérceként szolgál a jövőbeli alkotások számára, nos itt pontosan ez a helyzet. A Lost a maga hat évadával olyan színvonalat produkált, ami az elkövetkező időkben is méltóvá teszi az összehasonlítási alap megtisztelő posztjára.

Értékelés: 10/10

Kinek ajánljuk: Jó szívvel bárkinek, aki minőségi szórakozásra vágyik, zsánertől, műfajtól függetlenül.

(Absvrd)