Néha még nekem is komolyan oda kell figyelnem, mert két Asylum-os retek között bizony másfajta agyament baromságok is előkerülnek! Példának okáért itt ez a fiatalokra támadó, dinószerűen rohangászó óriásmadár, amit valami őrült a fejébe vett, hogy háziállatként fog hasznosítani egy texasi farmon. Hát nem bűzlik a trash-szagtól, kérdem én?!  

Egy hatalmas faládát szállító helikopter érkezik egy isten háta mögötti texasi birtokra, benne elvileg kihaltnak hitt, különlegesen veszélyes madarakkal. Kinyitásakor persze odaveszik egy őr, de oda se neki! Fél évet ugrunk az időben, mikor a főszereplő csaj apja szokásos madárfigyelő akciója közben nyomtalanul eltűnik, fogja magát, és a barátaival odautazik. Arra persze nem egyikük sem számít, hogy a madárparkot üzemeltető arc jól elkábítja, és bezárja őket birtokra, madáreledelként…

Trailer alapján valami jóval agyamentebb marhaságra számítottam, mert amit ez alatt a másfél óra alatt kapunk, az igencsak lapos. Már rögtön az első percekben feltűnt, hogy a rosszfiúk csapata nem eléggé ripacskodóan badass, fiataljaink sem elég fogyatékosak és/vagy irritálóak, de még csak normális eyecandy sincs benne, ami esetleg növelné a látottak színvonalát.

Ellenben kapunk egy jópofán béna, keselyű fejjel és egy strucc mozgásával bíró, indokolatlanul színpompás tollgallérral rendelkező, ámde valahol mégis dinószerű kreatúrát, ami olyan piszok erős, hogy az ember fejét letépve egy rántással kihúzza a gerincoszlopát is, haha! Pontosabban kettőt is – ez indokolja ugye a többes számot a címben.

A trash-filmek nagy tudójaként sajnos azt kell mondjam, hogy nem az a kategória, ami már annyira szar, hogy szórakoztató legyen, inkább csak szimplán béna. Ebből adódóan pedig felejtős!

Értékelés: 3/10

eyescream