“A tizennégy éves Nick kedvenc időtöltése, hogy internetes chatszobákban minden este másnak adja ki magát. A tizenhat éves Adam ugyancsak a chatszobákat járja, de ő élete szerelmét keresi a cybertérben. Nick egy fiktív személyiség, Rachel alakja mögé bújva férkőzik Adam bizalmába, azonban az ártatlannak induló trükk idővel irányíthatatlanná válik.
A megkezdett játék egyre sötétebb, egyre veszélyesebb lesz, és nem mindenki tudja, hogy ez csak egy játék.”

Ismét a Holdongolf előadásán jártunk az RS9 színházban, ezúttal Carlos Murillo: Dark Play című, igaz történeten alapuló művét néztük meg kollégáink ajánlására. Szerkesztőink pár hete a Párnaember című darabot nézték meg, és maximális pontszámmal értékelték az élményt – így kíváncsiak voltunk, mi is az a “színház – másképp”….különösképpen, mert ez a történet sem áll távol a horror(isztikus valós) világtól!

Kicsit tartottunk attól, hogy a kisebb nézőtér és a visszafogottabb díszlet milyen végeredményt hoz – de a hatásos rendezés, az emberközeli cselekmény és a színészek kiemelkedő játéka miatt azt kell mondanunk, hogy amikben bizonytalanok voltunk, pont, hogy közelebb hozták hozzánk a történéseket. Sokkal intenzívebb élmény lett az eredmény, mint egy nagyszínház nézőterének közepén nézett darab, amit egyben a rendezésnek, a színészek markáns játékának és a helyszín hangulatának volt köszönhető.

A Dark Play néhol fekete komédia, máshol egy történet, ami bármelyik fiatallal megtörténhet – egy megrázó és drámai, de végig érdekfeszítő mű, amit látni kell. Molnár Kristóf rendezése a limitált források ellenére sokkal hatásosabb lett, mint sok “mainstream” darab. Különösen ötletes volt, ahogy a netes beszélgetéseket ábrázolja, a megjelenő szürreális alakok, hanghatások és fényjátékok mind-mind hozzátettek az élményhez.

Makray Gábor zseniálisan alakította Nicket. Hol egy zavart tizennégy éves, máskor egy démonaival küzdő felnőtt bőrébe bújt – a közönséget magával ragadta energiával teli alakítása mindkét szerepében. Talán a darab legerőteljesebb és leghatásosabb jelenete egy ismétlődő “képsor” Molly karakterével, aminek a hátterét fokozatosan érti meg a néző.

Adam szerepében Czuczor Dávidról a legnagyobb dicséret az az, hogy az “egyszerű” karaktert olyan szintig hihetően formázta meg, hogy a nézők számára egy percig sem volt kérdéses, ki is ő,és miért ő az “áldozat”. Mindkét színésznél a végjáték (is) kiemelkedőre sikerült, végig látszott rajtuk, hogy élvezik az alakítást, és a közös jeleneteik élettel, vidámsággal és egyúttal bánattal és drámával voltak tele.

Külön érdemes megemlíteni a “váltótárs” Maros Bernadett Eszter alakítását. A színésznő Molly és Rachel szerepében végig vonzotta a férfiak tekintetét, nem csak csinos megjelenésével, hanem azzal is, hogy ügyes játékával élettel töltött meg egy kitalált figurát.

A főszereplők mellett a kisebb szerepekben játszó színészek is mind-mind hozzátettek a darabhoz, különösen jókat derültünk például a rendőrpáros kettősén.

A Dark Play elgondolkodtató és néhol megbotránkoztató, de korunk története – egy olyan téma, amit megannyi horrorfilm is feldolgozott. Nem is fukarkodunk az elismerő szavakkal, mert bizony az idei év egyik legjobb élményében volt részünk…

Minden – szigorúan 16 éven feletti – olvasónknak ajánljuk a Dark Play-t, és a Cinegore továbbra is figyelemmel fogja követni a társulatot!

 Értékelés: 10/10

Fixxer