A szellemvárosok, elhagyott települések már jóideje borzongással vegyes érdeklődéssel töltik el az embereket. Ezeken a helyeken, mintha valóban megállt volna az idő, vagy talán jobban fogalmazva, az idő tovább haladt, csupán emberek nélkül, a hajdanán élettel teli épületek pedig üres vázként álldogálnak, mintha egy elfeledett kor mementói lennének.  A természet, amint erre lehetősége akad, visszaköveteli, ami az övé, így az ember környezetformáló tevékenységétől mentes területek hamar drasztikus változásokon mennek keresztül. Rovatunk mai részében – ha lehet ilyet mondani – a legismertebb ilyen településsel, Pripjaty városával fogunk foglalkozni.

Azt hiszem, szinte minden olvasó tisztában van a csernobili atomkatasztrófa eseményeivel, hosszú- és rövidtávú hatásaival. 1986. április 26-án a Csernobil városában található atomerőmű 4-es blokkja egy gőzrobbanás következtében kigyulladt, az ennek köszönhető sorozatos robbanások pedig nukleáris olvadást eredményeztek. Oldalakon keresztül lehetne részletezni a baleset környezetre gyakorolt hatását, a rengeteg szenvedést, amelyet részben az odaküldött hatósági egységek, alakulatok tagjai éltek át. Azonban, hogy az írás ne nyúljon túl hosszúra, inkább Pripjaty városára koncentrálnék, a katasztrófa borzalmait talán egy másik, későbbi cikkben mutatnám be.

Az áttekinthetőség érdekében kezdjük az elején, vagyis röviden Pripjaty történetével. A belarusz-ukrán határ közelében található várost (amely a közelben található folyóról kapta nevét) 1970-ben alapították, legfőbb célja a tőle három kilométerre található erőműben dolgozók és azok családtagjainak elszállásolása volt.

A saját, önálló infrastruktúrával rendelkező Pripjaty a katasztrófa idején közel ötvenezer lakossal rendelkezett. A rohamszerű evakuáció, amely a balesetet követő 36 óra múlva zajlott le, sokként érte az ott élőket, fogalmuk sem volt arról mi történik, hiszen a pártvezetés finoman szólva nem adott részletes tájékoztatást a helyzetről. Az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, miszerint miért ezt a várost, és nem az erőműnek otthont adó Csernobilt ürítették ki ilyen tempóban. Az ok a véletlennel, egészen pontosan az aznapi időjárással magyarázható, aminek köszönhetően Pripjaty  jóval nagyobb mértékben szennyeződött.

A mintegy félszázezer embert két és fél óra alatt szállították el a városból, bár néhányan heteken keresztül bujkálva a hatóságok elől, nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat. A hiányos és sokszor egymásnak ellentmondásos tájékoztatás miatt a lakosok nagy része úgy gondolta, csupán átmeneti megoldásról van szó, ezért, a felszólításnak eleget téve, szó szerint csupán a legszükségesebb holmikat vitték magukkal. Azonban a remélt visszatérésre sosem került sor, sok helyen szinte minden úgy maradt, ahogy hagyták, ezért az épületekben járva szinte olyan érzése támadhat a látogatónak, hogy valamiféle különös jelenség egyszercsak, varázsütésre eltüntette az embereket.

Az elnéptelenedett város területére a katasztrófát követő hónapokban csupán a kutatók, a katonaság és a KGB emberei léphettek. A folyamatos tisztítási munkálatok ellenére Pripjaty sosem vált élhetővé és lakhatóvá. 1988 és 1990 környékén indult meg a város fokozatos kifosztása, amely során szinte minden értékesíthető és könnyen mozdítható tárgyat elvittek a sok esetben erre szakosodott bandák. Napjainkban a város részben látogatható a érdeklődők számára. A Zóna névre hallgató területen mára már olyan alacsony a sugárzás mértéke, hogy -elviekben- akár életvitelszerűen is lehetne ott tartózkodni, egészségkárosodás nélkül. Akadnak azonban részek, ahol még manapság is életveszélyes lenne tartózkodni megfelelő védőfelszerelés hiányában.

Természetesen maga a szellemváros, a politikai szálakkal alaposan átszőtt, rejtélyekkel teli baleset és a radioaktív szennyezéssel elborított területek megihlették az emberek fantáziáját, valamint sokakban gyanakvást ébresztettek. Mi van, ha Pripjatyban és a környező erdőben a génmutációtól torzult élőlények találhatók a mai napig, a rengeteg életet követelő katasztrófa pedig megváltoztatta a terület atmoszféráját, gonosz hellyé téve azt? Nyilvánvalóan sokak szerint ez puszta kitaláció, akadtak azonban lelkes látogatók, akik elmondásuk szerint parajelenségek szem- és fültanúi voltak. A szokásos, hang és fényjelenségekről, elmosódott alakokról szóló mendemondák mellett az ott dolgozók állítólagos beszámolói is színesítik a Pripjaty köré épült legendákat. A Destination Truth elnevezésű, paranormális jelenségeket kutató szórakoztató műsor stábja is meglátogatta a várost. A műsorvezető, Josh Gates szerint az oknyomozást félbeszakította egy, a sugárzás kóros mértékére figyelmeztető jelzés, azonban ott létük alatt tapasztaltak nehezen megmagyarázható jelenségeket. Mindenki levonhatja a maga világnézete szerinti konzekvenciát ezekről a történetekről, azonban annyi biztos, hogy parajelenségek nélkül is, önmagában hátborzongató élmény lehet a halott város meglátogatása.

Pripjatyot az utóbbi időkben beszippantotta és saját hasznára fordítja a szórakoztatóipar, elég, hogyha a pc-s játékok nagy sikerű STALKER-szériájára, vagy a kétes megítélésű, 2012-es Chernobyl Diaries-re gondolunk. Jelenlegi számítások szerint, bizonyos idő elteltével az egész település megtisztul a szennyezettségtől, azonban több, mint valószínűtlen, hogy Pripjaty újra benépesüljön.

(Absvrd)