Míg a horror műfajában a szex, illetve a szexualitás leggyakrabban, mint sötét, tiltott vagy beteg vágyak, fantáziák kiéléseként jelenik meg és ritkán szolgál mögöttes tartalommal, addig a science-fiction ehhez a témához sokkal visszafogottabban és szofisztikáltabban közelít.

Nyilvánvaló, hogy a sci-finek is megvan a maga thrash alműfaja, számtalan „inkább meg sem született volna” alkotással, de a szélesebb közönség számára készült filmek között nem egy akad, mely igenis hozzá mer nyúlni a szexualitás kérdéséhez és teszi ezt olyan módon, hogy a téma nem válik pusztán eszközzé arra, hogy undort, félelmet, vagy megbotránkozást váltson ki. A továbbiakban az ilyen szexuális témájú science-fiction alkotásokat veszem górcső alá, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Teljesség igénye… Értelmetlen lenne sorra venni minden, a téma jegyében született, vagy azzal kapcsolatba hozható filmet, könyvet, vagy akár számítógépes játékot. Inkább arra törekednék, hogy bepillantást nyújtsak azokba a kérdéskörökbe, melyek a sci-fi írók fejében motoszkálhattak, mikor papírra vetették az aktuális opus kéziratát. Alapvetően három kategóriát különítenék el a sci-fi és a szex relációján belül, annak alapján, hogy mit is akar kifejezni az adott mű, illetve milyen kérdések vetődnek fel, vagy kerülnek megválaszolásra.

Az emberi psziché

Az első és talán legkevésbé direkt kategória. Írom ezt azért, mert az ilyen tematikájú filmek gyakran látszólag egészen másról szólnak és a szexualitás csak, mint kísérő tényező jelenik meg. Holott igenis tetten érhető az alkotók burkolt, vagy kevésbé burkolt szándéka, hogy a mű cselekménye valamilyen szexuális allegóriaként legyen értelmezhető. A boncolgatott témák felölelik az intimitástól való félelmet, terhességgel járó testi változások megélését, testi kiszolgáltatottságot és úgy általában minden olyan dolgot mely ott motoz az ember tudatalattijában, ha szexről van szó.

The Astronaut’s wife (Az asztronauta) – Az egyik legnyomasztóbb filmes élményeim között tartom számon ezt a filmet. Charlize Theron igen meggyőzően hitette el velem, hogy valóban egy idegen növekszik a méhében, és még ennél is nyomasztóbb volt belegondolni, hogy bizony nem minden esetben lehet könnyű egy nőnek feldolgozni, hogy egy új, idegen élet növekszik a hasában. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a film eredeti angol címe – „Az Asztronauta felesége” – sokkal jobban visszaadja, hogy miről is szól a film, egy újabb példa az átgondolatlan magyar címadásra.

Species (A lény) – A horror műfajával kokettáló szörnyfilmben a szexuális ragadozó jelenik meg. Az első részben az idegen még női alakban tetszeleg és így – mintegy szó szerint értelmezve a „femme fatale” kifejezést – vág rendet a férfiak között. A második részre fordul a kocka és hímnemű idegent kapunk, aki ugyan nem kevésbé halálos, de a szexuális ragadozó párhuzamot talán még jobban kifejezi.

The fourth kind (Negyedik típusú találkozások) – A testi kiszolgáltatottság, a magánszféra szentségének elvesztése húzódik meg az ilyen filmek mélyebb rétegeiben. A „földönkívüliek ácsorognak a szobád közepén” jellegű történetek éppen azért lehetnek különösen nyomasztóak, mert az empatikus néző igen könnyen bele tudja élni magát a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésébe, mely bizony – valljuk be – a szex tematikájával néha kéz a kézben jár.

Turing-teszt

A Turing-teszt eredetileg a valódi mesterséges intelligencia felismerésére hivatott. A robotnak, vagy csupán számítógépes elmének el kell hitetnie a hús-vér emberrel, hogy a teszt alanya ugyanolyan élő személy, mint ő maga. Abban az esetben, ha a robot emberi testet is kap, máris adott a lehetőség, hogy megvizsgáljuk, vajon a mesterséges személy egyéb funkciói is megütik-e a mércét, hogy embernek tekinthessük őt. A Turing-teszt ezen – speciális – változata gyakran szexbe torkollik.

Blade runner (Szárnyas fejvadász) – ki ne emlékezne erre a klasszikusra és a szökött replikánsokra? Különösen arra az egyre, mely még Harrison Ford karakterének fejét is elcsavarta, annak ellenére, hogy a „blade runner” éppen a replikánsok likvidálására szerződött.

Ex Machina – Az iskolapéldája annak, amit fenn leírtam. A világtól elzártan élő különc feltaláló unalmát a valódi mesterséges intelligencia, magányát pedig a tökéletes nő megalkotásával próbálja enyhíteni.

Uncanny – variáció ugyanarra a témára: az enyhén asperger szindrómás zseni próbára teszi kreálmányát egy eleinte gyanútlan gyakornoklányon. Érdekes, hogy mindkét utóbbi film tavaly került bemutatásra, úgy néz ki a téma reneszánszát éli, végül is a probléma egyre aktuálisabb…

Her (A nő) – példa arra, hogy a mesterséges intelligenciának nem is feltétlenül kell emberi testet ölteni ahhoz, hogy szexuális vágyak tárgyává váljon. Joaquin Phoenix magánszáma az utóbbi évek legszebben fényképezett romantikus sci-fijében. Férfiaknak a barátnőjük, hölgyeknek a pasijuk társaságában ajánlott.

Hogyan képzelik el?  

A legtágabban értelmezhető kategória. A science-fiction egyik gyakori és nem titkolt célja, hogy lefessen egy lehetséges jövőt, legyen az utópia, vagy akár disztópia. Az emberiség jövőjének felvázolása közben gyakran kalandozik el a szerzők fantáziája a testiség, illetve a szexualitás jövőbeni realizálódása felé. A megközelítések igen különbözőek lehetnek olyan értelemben, hogy az adott mű magára az aktusra, a nemi szerepekre, vagy a hétköznapi szex speciális körülmények közötti megvalósítására helyezi-e a hangsúlyt.

The thirteenth floor (A 13. emelet) – Egy virtuális valóságban élve magunk mögött hagyhatjuk a valódi élet kötöttségeit, többek között a házastársi hűség idejét múlt ideáját, ráadásul következmények nélkül. Vagy lehet, hogy mégsem annyira következmények nélkül… Ebből a Matrix és az Inception árnyékában sajnálatosan megbújó zseniális filmből többek között ez is kiderül.

Demolition man (A Pusztító) – Gyermekkorom egyik nagy slágere volt ez a sci-fi/akció melyben a hibernálásból frissen ébredő Stallone valószínűleg nem teljesen azt kapja a 21-ik századi közösüléstől, amire számított, amikor Sandra Bullock felteszi neki a nagy kérdést.

Star Trek – Az Enterprise legénysége számtalanszor landol olyan elszigetelt emberi (vagy emberire kísértetiesen hasonlító) kolóniák bolygóin, ahol a szexualitást egészen máshogy értelmezik, mint a Föderáció belső területein. Ez a különcség – jellegétől függően – hol hosszabb maradásra, hol sietős távozásra sarkallja a kíváncsi felfedezőket.

Mass Effect – Nem bírom ki, hogy meg ne említsem ezt a hihetetlenül komplex elképzelt világgal megáldott sci-fi játékot, ugyanis Liara és Tali figurája nem kevés fiatal férfi képzeletét ragadta meg. Erről árulkodik az asari (kizárólag női egyedekből álló idegen faj, mely más fajok hím egyedeivel képes szaporodni) és a rejtélyes külsejű quarian főszereplésével készült számtalan animált pornó klip is.

Predestination (Időhurok) – Ez az időutazós sci-fi valóban képes volt új dimenzióba helyezni a Narkisszosz legendáját és vegyítenie egy kis jóféle incesztussal. Na nem kell semmi beteg dologra gondolni, a film csupán rámutat arra, hogy az időutazás bizony nem várt „mellékhatásokkal” is járhat.

The Expanse – A Syfy új sorozata amellett, hogy egy kiváló regénysorozat igen jól sikerült megfilmesítése, még egy érdekes kísérletnek is helyt ad, ráadásul rögtön az első epizódban – szex zéró gravitációban. Ez a gyakorlatban igen nehezen kivitelezhető és valószínűleg nem is túl kényelmes mutatvány azért nyilván sokak fantáziáját beindítja. Csak arra kell vigyázni, nehogy a hajtóművek váratlanul beinduljanak az aktus közben.

Az egyes kategóriák alatt felsorolt alkotások természetesen csak kiragadott példák. Mint a cikk elején is említettem a sci-fi alműfajain belül direktebb megközelítések is léteznek, – elég csak az Orgazmo-t (Spermafióka), vagy a One eyed monster-t említeni a klasszikusabbak közül – ezeket azonban én nem tekintem valódi science-fiction-nek. Ezeknél az alkotásoknál ugyanis a hangsúly gyakran nem a tudományos fantasztikumon, hanem az ordenáré humoron, vicces-igénytelen sztorin van. Sokkal érdekesebb látni, hogy az ún. igényes filmek is képesek változatos munícióval szolgálni szex témájához, a gyomorforgató, deviáns szex ábrázolását pedig hagyjuk meg a horrornak.

Gabblack