Képzeld el, hogy olyan tulajdonságokkal születtél, amelyek kirekesztenek Téged a többi ember közül. Egy mutáns vagy: megvetés és nevetség tárgya. Gyermekkorod óta megaláznak, bántanak és elárulnak. De van egy fegyvered, amellyel kiirthatod az emberiséget. Használnád?
Az Elfen Lied Lucy-je ezzel a dilemmával kell, hogy megküzdjön. Felkavaró horror-dráma az animék világából.

„When you’re miserable, you need to make someone even more miserable than yourself.” /Lucy/

„Ha szánalmas vagy, érd el, hogy valaki nálad is szánalmasabb legyen!” /szerk. ford./

Ha az anime szót halljuk, napjainkban már sokaknak eszébe jutnak Miyazaki – számomra legalábbis – klasszikusai, hiszen szerencsére már a hazai mozikban is vetítették például a Chihiro szellemországbant (Spirited Away), illetve A vándorló palotát (Howl’s Moving Castle). Annak ellenére, hogy az Akira és a Ghost in the Shell is bemutatásra kerültek, valahogy továbbra is rétegműfajnak tekinthető Magyarországon is (eltekintve a rajongói rendezvényektől, azaz a „Con”-októl) ez a Japánban oly népszerű rajzfilm-típus.

Egy anime általában nem egysíkú, nem hollywoodi, hanem inkább melankolikusabb, nosztalgikusabb, tanulságosabb; és – furán hangozhat, de mégis – realisztikusabb véget rejt. Természetesen vannak modernebb rajzfilmek is, valamint külföldi megrendelésre is készítettek már ismert sorozatokat. Ahogyan ez a filmeknél már régóta megszokott, ugyanígy az animéknél is több műfaj keveredik egy-egy alkotáson belül. Ezek nem csak gyerekeknek szóló könnyedebb alkotások, nem csak vígjátékok, hanem rengeteg drámai, sitcom, thriller, valamint horror is megtalálható a több ezer film, sorozat, mini közt.

Kezdetnek azt a művet választottam, amely leginkább megrázó volt számomra, és éppen ezért az egyik kedvencemmé vált. Az Elfen Lied egy 13 részes sorozat, mellyel körülbelül a megjelenésekor ismerkedtem meg. Besorolása alapján akció, dráma, horror, pszichológiai, romantikus, természetfeletti és ecchi. Ezek közül talán az utóbbi szorul némi magyarázatra. Az animékon belül elkülönítik a hentait (perverz) és az ecchit (erotikus). Az ecchikben vannak meztelen, kivillanó, félpucér, pikáns, erotikus tartalmú jelenetek, melyek célja inkább a történet színesítése, a szereplők lélektani kibontakoztatása, a néző megnevettetése, illetve a kiélezett drámai-, pszichológiai-, vagy akár romantikus hatások finomítása. Az Elfen Liedben az ecchi – számomra legalábbis – egyértelműen kettős jelentőségű. Az előbb említett funkción túl az ártatlanság, a tisztaság is a szerepe, mely tökéletesen ellenpontozza a vért és a brutalitást.

Az anime kezdő jelenete meglehetősen erősre sikeredett. Egy fiatal, fémsisakot viselő meztelen nő szabadul ki egy kísérleti központból és eközben lemészárolja az őt (is) őrző katonákat, tudósokat, valamint az útjába keveredő ártatlan titkárnőt. Szökésekor azonban megsérül és személyisége két részre hasad: az ártatlan, tudatlan, félős, beszélni is alig tudó Njúra, illetve a bosszúszomjas, kegyetlen, jégszívűnek tűnő tömeggyilkos Lucy-ra.

Njú a tengerparton összefut a városkába hosszú idő után visszatérő Koutával, valamint az unokatestvérével, Yukával, akik a történet szerint 8 éve nem találkoztak. Yuka titkon – bár nyilvánvalóan – szerelmes Koutába, így rosszallóan, sértődötten szemléli, hogy unokatestvére mellé egyre több idegen lány csapódik. A ház pedig, ahol eredetileg Kouta egyedül lakna, gyorsan megtelik fiatal, csinos, ártatlan, néhol hiányos ruházatú nőkkel. Az anime ezen szála romantikus vígjáték, ahol szegény fiú pikáns, zavarba ejtő szituációkba keveredik a vele lakókkal, rendszerint inkább kényszerből, mintsem saját akaratából. Természetesen fogalma sincs róla, hogy a lányok – különböző okból kifolyólag – valamilyen módon vonzódnak, kötődnek hozzá, ebből adódnak a helyzetkomikumok, melyek megadják az anime szerethető alaphangulatát. És a fiatalok kapcsolatát kiszínezik a szexuális tartalmat – számomra legalábbis – egyáltalán nem hordozó ecchi-jelenetek.

A történet akció-szála már az első részben megjelenik, hiszen a szökött Lucy felkutatására egy (később több) bérelt katonai osztagot küldenek. Vezetőjük megtestesíti a tökéletes amerikai katona archetípusát, aki mindent megöl, ami számára ismeretlen, és csak az után kíváncsi rá, hogy egyáltalán veszélyes volt-e (nem, valójában nem érdekli, egyszerűen ölni akar tabuk nélkül). Ő többször is visszatér, hogy levadássza Lucyt, még annak ellenére is, hogy megismeri a képességeit.

Itt szeretnék kitérni a történet fő szálára, Lucy-ra, aki egy diclonius típusú mutáns. Az emberektől külsőre csupán annyi különbözteti meg, hogy két kis szarvacska áll ki a koponyájából. A dicloniusok vektorokkal rendelkeznek, melyek gyakorlatilag láthatatlan kezek, nyúlványok. Ezek hossza, száma, erőssége egyedenként változó. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy pszichokinetikus erőt képviselve képesek tárgyak mozgatására, vagy éppen az emberek számának csökkentésére is. Ezekkel a mentális fegyverekkel képesek a humánok hím egyedeit (avagy a férfiakat) megfertőzni, melynek eredményeként terjesztik az úgy nevezett vektor vírust. Ez pedig diclonius magzat kifejlődését eredményezi, amennyiben a hím szaporodásra vetemedne. A tudósok, akik – többek között – Lucyt is fogságban tartották, illetve vektoraikat kutatták felismerték, hogy az új faj veszélyes lehet az emberiségre nézve, ezért megkeresik a fiatal csecsemőket, akik ezzel a tulajdonsággal születtek, és meggyilkoltatják őket. Logikus, nem?! Ami az ember számra érthetetlen, ami idegen, attól fél, és elpusztítja azt. Dilemma persze mindig akkor merül fel, ha valaki érintetté válik. Például, ha egy tudóst megfertőz egy mutáns, és diclonius gyermeke születik.

Ha már a drámai szálat bevezettem egy oldalról, akkor a – legfontosabb – Lucy háttértörténetéről beszélnem. Tragikus gyermekkora a múltból a jelenbe kísérti, amit szarvai miatt kellett elszenvednie. Pontosan tudjuk – bár szeretik tagadni –, hogy a gyermekek őszinte, szókimondó, szűrőt nem ismerő kegyetlen őszintesége (nevezzük a cselekmény szempontjából gonoszságnak) egy életre rányomhatja bélyegét egy számkivetett, árva, az átlagtól elütő külsejű társukra. Így nem meglepő, ha valakiből, akit állandóan kiközösítettek, üldöztek, akit folyton átvertek, megcsaltak, hátba szúrtak… egy tömeggyilkos válik, pláne, ha rendelkezik is a megfelelő képességekkel hozzá.
Az anime pedig pont ezekről szól: Lucy harcáról, melyet környezetével, ellenségeivel, az előítéletekkel, és múltjával, kavargó érzelmeivel vív meg.

A főcímdal alatt feltűnő rajzok akár művészeti alkotásoknak is tekinthetőek, hiszen Gustav Klimt Csók című képe – ugyan kissé átdolgozva – jelenik meg, és az intro, outro képi világa azonos szín- és mintahasználatú. A cím Eduard Mörike Elfenlied című szerzeményéből ered, azonban az animében a Lilium csendül fel, mely tökéletesen illeszkedik a műhöz.

Nehéz spoilerezés nélkül többet mondani az Elfen Lied többszínűségéről. Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést néhányotokban, és talán elmerészkedtek az emberi lélek, illetve az anime sötétebb világába is. Fontosnak tartom az elvonatkoztatást. Nem szabad ott leragadni, hogy egy mezítelen tizenéves kislány a főszereplő. Ne engedjük, hogy az első jelenet brutalitása elrémisszen bennünket. Bele kell látni a karakterek lelkébe, hogy megértsük, miről is szól a történet.

Különbözni nem könnyű (!), bosszút állni nem helyes (?). A horror-elemekkel tarkított animék között mindenképpen kötelező, és új szemléletet nyújtó darab.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány