Ugye általában azért vannak a figyelmeztetések – akárcsak a szabályok, amiket áthágunk -, hogy ne vegyük őket komolyan. Jelen esetben, például amikor olvastam a Andreas Bethmann (A.M. Bertucci álnéven készült) filmjéről szóló kis üzenetet, miszerint „ekkora überfosch, amatőr filmként is szemét hulladékkal ritkán találkozunk. Nagyon elszánt trash-fanok tehetnek egy próbát, de én szóltam…” simán fittyet hánytam rá, és megnéztem. Mentségemre legyen mondva, én még egy annál is elszántabb trash-fan vagyok!

Már a kezdő képsorok alatt sejtettem, hogy itt bizony baj lesz. Méghozzá elég nagy. Először is egy falra applikált szöges buzogány és egy műanyag baba démonkézzel való trancsírozásának ide-oda való váltakozása töltött el izgalommal vegyes WTF-érzéssel, de szerencsére mielőtt még végleg belealudtam beleborzongtam volna a démoni sziget történetének félelmetes ismertetésébe, gyorsan jött is a víz alatti felvételekkel kecsegtető főcím, majd pedig gyakorlatilag öt teljes percen keresztül, szinte minden létező szemszögből láthattam, ahogy Ramona megy. Miután a rendező úgy látta, hogy Ramona már eleget ment – és nekünk is egészen biztosan átjöhetett már ez -, csak úgy egyszerűen kimegy Ramona bokája. Szerencsére jön egy idegen, aki Mario-ként mutatkozik be, és egy pornófilmekre jellemzően igényes dialógus keretében meghívja őt a közeli szigetre.

Ramona a mólónál találkozik hasonlóan prostituált kinézetű vonzó és helyes barátnőjével, Camillával, aki megígéri, hogy ő is elmegy harmadiknak a randira, de csak azért, mert félti elengedni a barátnőjét. Miközben kedélyesen csacsognak, egy figyelmetlen kocogó majdnem fellöki Ramonát, ami miatt megint csak kimegy a lány bokája. De ezúttal nem jön oda Mario. Helyette a legnagyobb izgalmak közepette tíz percet csak azzal töltünk, hogy három kameraállásból figyelhetjük, hogy milyen vagányan száguld motorcsónakjával. Az, hogy a lányok hogyan jutnak oda, senkit ne érdekeljen.

Miután a köves parton napozó Mario megemlíti, hogy milyen melege lett a két újonnan érkezett lány közelében, ahelyett hogy például édes hármasban művelnének valamit, simán felveszi a reklámpólóját, és inkább elmegy úszni. Ne keressetek benne logikát, mert nincsen. Miközben újabb tíz percen keresztül csodálhatjuk Mario rendkívül ízlésesen megkomponált, pólóban és fecskében való búvárkodását a lehető legelőnytelenebb szögekből, de néha azért felbukkan a víz felszínén is, hogy elejtsen egy-egy, direkt a nézőknek szánt (ám a víz közepén, közönség híján elég ostobán megkomponált) kijelentést. Ezalatt Camilla – aki ugye csak azért jött ide, hogy a barátnőjére vigyázzon – inkább elmegy romokat nézni, de persze ő is úgy sétál ki a képből, mint aki beszart.

Mario addig merül fel s alá, mígnem egy biológia szertárból kölcsönvett koponya megpillantása után egy kis faládikára bukkan. Feltöri a parton, mire egy halálfejes végű papírvágó késre bukkan, amivel a nyomorult elvágja a kezét. Először csak piros ételfesték patakzik a szájából, később már spenótot is okádik, majd az arcára egy hihetetlenül olcsó, fekete műhajjal egybegyógyított szörny-álarcot adnak a kellékesek, arra azonban ügyelnek, hogy ne teljesen érintkezzen az arcával, ergó ne ijedjünk meg tőle túlságosan.

A romoknál kódorgó Camillára nemsokára rátámad a körmét egyáltalán nem reszelő, démonizált Mario, aki előbb a nyakát rágcsálva csámcsog pár kiszakított béldarabon, majd a gyomrát felnyitva egy fél cici megvillanása után kihámoz belőle egy szívet, majd ahelyett a hülye megenné, elhajtja. Mindezt pedig metálzenére komponálva. A kitépett szív szerencsétlen, éppen rémálmodó Ramona hasára esik – aki ezek után úgy néz ki, mint aki durván bemenstruált -, és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy felmenjen ő is a romokhoz. Természetesen összetalálkozik a démonnal, de egy nyakába lógó bazi nagy kereszttel sikerül halálra füstölnie a démont.

Mikor azt hinnénk, hogy már vége lesz a filmnek, hirtelen bevágnak egy kocogót, aki metálzenére random elkezd árny-boxolni, majd a szigetre tévedve megtalálja a falhoz borult Ramonát. Segítségnyújtás helyett elkezdi lég-pofozni a már szintén demonizált nőszemélyt, majd finisként kitöri a nyakát, és elégedetten konstatálja, hogy igen, ezért megérte edzeni. Levezetésként pedig újra megcsodálhatjuk a főcímben is felbukkanó víz alatti felvételeket, hátha nem figyeltünk oda eléggé.

Komolyan, ritka nagy szerencsétlenség ez a film. Mintha egy családi nyaralás minden koncepciót nélkülöző, elcseszett táj-videóit fércelték volna össze egy faarcú színészeket foglalkoztató, amatőr szoft-pornó, ruhában forgatott szinte teljesen érdektelen részeivel. Bár barátnőm szerint – akinek hatalmas riszpekt, hogy képes volt velem végignézni ezt az alig hetven perces, minden szempontból értékelhetetlen hulladékot – eleve két verzió készülhetett a filmből, és mi most a light-osabbikat kaptuk meg a lányok pszeudo-erotikus alulnézetes képeivel, illetve a csávó seggének permanens mutogatásával.

Ezen felül még rettenetesen ergya vágások, hihetetlenül béna képbeállítások, szemsikolyra késztető effektek, valamint hangulatfestést egyáltalán nem fokozó, viszont annál inkább romboló, borzalmas szintetizátoros prüntyögések tarkítják a már így is elég szar színes összképet. Felejthetetlenül ostoba jelenetei miatt maximum két pontot tudok adni, de ha az eszemre hallgatnék, egyáltalán nem akarnám értékelni.

Értékelés: 2/10

eyescream