Bevallom, nem sűrűn járkálok múzeumba. Legfeljebb akkor, ha ingyenjegyet szerzek vagy egyéb más költséghatékony módozata van a belépésnek, de az meg ugyebár felettébb ritka. Így aztán kb. esélyem sincs, hogy zárás után elbújjak az egyik sarokba, és az egész éjszakát ott töltsem. Közben pedig a sötét folyosókon sétálva nézhetem az ijesztőnek ható, ugyanakkor érdekfeszítő kiállítási darabokat, és ha igazán szerencsém van, még az rejtélyes módon eltűnő biztonsági őrök sikolyait is hallhatom…

A chicagói természettudományi múzeum kiküldött antropológusa a rakománnyal együtt hajóra száll, azonban a kikötőbe már csak a ládák érkeznek meg. A kutatónak és a hajón lévő többi embernek nyoma vész – utóbbiak azonban később előkerülnek a hajó fenekéről, lefejezve.

Ugrunk egy kicsit az időben, mikor is az egyik ládában található fura, állati totemet próbálják restaurálni a közelgő Babona kiállításra. Egy este azonban gyámoltalan biztonsági őrüknek letépik a fejét, miközben titokban füvet szív a klotyón. (Mindig is mondtam, hogy veszélyes dolog ez a drog!) Az esethez kiszálló rendőröknek hamar feltűnik a hasonlóság (letépett fej), így nem eresztik az ügyet.

Ezalatt a szakmailag felkészült fejlődésbiológus nőci kideríti, hogy a múzeum címére érkezett ládákban valami más is volt, és könnyen lehet, hogy egy emberi agy termelte hormonokat falatozó entitás rejtőzködik valahol az épületben. Sok az illusztris vendég eme rendkívüli esemény miatt, így a megnyitót a figyelmeztetés ellenére sem lehet elhalasztani…

A film alapját Douglas Preston és Lincoln Child Relic nevű regénye ihlette, amivel nem is lenne különösebb gond – viszont az adaptáció arányaival lehetett volna kicsit még bűvészkedni. Például hogy szörnyünk a majdnem kétórás film csupán utolsó negyedében villantja meg magát, addig pedig halvány lila gőzünk sincsen kinézete felől, de még csak egy karmot vagy egy ártatlan farkat sem sikerült snittre vinniük. Csak csendben ülünk és malmozunk – esetleg valamelyik szereplő erőltetett humoros zsengéit próbáljuk túlélni -, tudományos magyarázatoktól zsongó fejjel, mindezt a túl jól sikerült titokzatosság jegyében. Viszont legalább a szörny nem néz ki rosszul – sőt szerintem külön figyelmet érdemel, amikor hőseink felgyújtják -, és hát mindent egybevetve tud azért szórakoztatni!

Értékelés: 6/10

eyescream