Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik. Készen álltok, hogy egy igazán rémisztő éjszakát töltsetek az áruházban?!

Történetünk ott kezdődik, amikor három alkalmazott (Amy, a talán túlzottan is leszarom gondolkodású fiatal, a lelkiismeretes Ruth Anne, és a rideg, karrierközpontú Basil) önkéntes túlórát vállal, hogy az éjszaka leple alatt lefülelje az elkövetőket. De vajon ki vagy kik lehetnek?! Randalírozó fiatalok, vagy egy csoport hajléktalan? Esetleg földönkívüliek??

Grady Hendrix könyvének dizájnja csillagos ötöst érdemel. Mintha csak egy valódi IKEA katalógust lapozgatna az ember! Amikor a fejezetek elején kivétel nélkül mindig bemutat egy-egy funkcionalitása csúcsán lévő ORSK-bútordarabot – mely természetesen az adott részben kiemelkedő szerephez jut -, az valami fenomenális! Főleg, hogy ezek a regény felénél mind durvább és durvább irányba haladnak, de nem akarok spoilerezni!

Ami a regényt illeti, szintén dicsérendő teljesítmény. Olvasás közben szinte beleképzeljük magunkat abba a roppant hétköznapi (és némileg szerencsétlen) szituációba, amikor főszereplőink az áruház Bemutatóterének labirintusszerű folyosóin fel-le bolyongva azt sem tudják, hogy éppen hol vannak, miközben az író rendkívül fifikás módon a fogyasztói társadalom visszáságait kifigurázandó megjegyzéseivel szórakoztat minket.

A könyv humora nem az a térdcsapkodós fajta; főleg szereplőink eltérő jelleméből fakad, ami különféle megmosolyogtató helyzetekben és szituációkban csúcsosodik ki, de a horror jelző sem a zsigerig hatoló rémületre utal, sokkal inkább egyfajta thriller-szerű atmoszférát képzeljünk el, nem evilági entitásokkal és persze (az előbb már említett) bazinagy áruházban való permanens elveszettség érzésével.

Ami viszont egyértelműen átjön, az a paródia jelleg. Merthogy ez az egész történet minden egyes kis részletével ebben utazik. Intelligens, cinikus és mindenekfelett kritikus hangvételű, néha ugyan sötét humorral, de mindenképpen szellemes módon tart görbe tükröt a huszonegyedik századi nagyvállalati miliő felé, de a túltelített fogyasztói társadalom, a ravaszkodó marketinges trükkök és egyéb hasonszőrű területek is mind-mind megkapják a magukét!

Habár hőseink viszonylag hamar (kb. a regény felénél) fény derítenek a rejtélyre, mégis úgy érzem, hogy elkapkodták a végét. Hirtelen annyi mindent akartak a fináléba zsúfolni, pedig itt konkrétan a kevesebb néha több lett volna. Ráadásul engem az is kissé frusztrált, hogy a történet nem kapott egyértelmű lezárást – ennek hiányában akár még egy folytatás lehetősége is fent áll…

Ezen hibák (vagy hiányosságok) ellenére mégis mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy rendkívül szellemes, kritikus hangvételű, humoros és horrorisztikus elemekkel tarkított paródiát szeretne olvasni az IKEA-koncepció jegyében!

Értékelés: 8/10

eyescream