Mit tennél, ha egy bezárt pincében ébrednél fel étel és ital nélkül, teljesen egyedül – aminek az ajtaja áthatolhatatlan fém? A történet főszereplője elsőre rossz viccnek tartja a dolgot, majd ezt követően szépen lassan kezd úrrá lenni rajta a pánik… Meddig bírja étel és ital nélkül egy ember? Tényleg csak a haverok szórakoznak, egy elmebeteg gyilkos játéka az egész, vagy valami egészen más van a történet mögött?

Főhősünknek a pincében egy zárt szekrény és egy rohadófélben lévő patkány az egyetlen társasága – mégis kézhez kapja az eszközöket, amivel megpróbálja a menekülés útját megtalálni – és ebben hamarosan társa is lesz. A zárt közeg, kevés karakter és rejtélyek kombinációja több, kifejezetten jó filmet eredményezett (elég csak a Kocka, vagy Fűrész sorozatokra gondolni) már, így magas volt a léc, amit a német filmnek meg kellett ugornia.

Stephen Manuel rendező neve nem sok embernek lehet ismerős. 2010 óta csak egy rövidfilmet jegyeznek a neve alatt – pedig a cikkbeli, utolsó egész estés filmje nem is sikerült rosszul. Ez nem utolsó sorban a színészeknek köszönhető a nyomasztó helyszín, és az igen nyomasztó alaphelyzet mellett. A főszereplő (Axel Wedekind) kifejezetten erőteljes alakítást nyújt, és a mellékszereplőként felbukkanó Rungano Nyoni szintén korrekt karakter. A cselekedeteik hihetőek és emberiek, egyetlen olyan pillanat sem volt a filmben, ahol a néző egy-egy idióta döntés miatt bosszankodana…

Az Iron Doors néhol lassabb a kelleténél, és a befejezése is egészen megosztotta a nézőket – ennek ellenére egy érdekes történetet mutat meg azoknak a horror-rajongóknak, akiknek egy akció és gore nélküli film is tud élményt nyújtani.

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=uCupaIqD_b4]

Értékelés: 6/10

Fixxer