Remek színészi játék, ismerős arcok, meglepő (?) befejezés, jó hangulat, feszült atmoszféra és egy kis nyúlás más, remekül sikerült horrorfilmekből – ez a Static receptje, amely távolról sem világmegváltó, egyedi alkotás, viszont bőven megéri a 85 perc játékidőt.

Jonathan és Addie boldog házaspárként élte életét, amíg egy tragédia folytán 3 éves gyermekük, Thomas vízbe nem fulladt. A nő elvesztette élete értelmét, szinte vegetatív állapotba került, férjét hibáztatja, alkoholba fojtja bánatát. Egyik este egy rémült nő kopogtat hozzájuk, azt állítva, gázálarcos emberek üldözik őt. Jonathanék befogadják a rémült Rachelt, ám ő furcsán kezd viselkedni. Ráadásul a nő támadói sem hagyják békében szereplőinket, így Jonathanéknak egyszerre kell kideríteniük, ki is az ismeretlen idegen és mit akarnak tőlük a támadók.

Ha megnevezünk 2-3 horrorfilmet, szépen össze is állíthatjuk, hogy honnan vette az ötletet az elsőfilmes rendező, Todd Levine. Ha a The Strangers című Liv Tyler-filmet említem, még nem spoilerezek, így csak ezzel kapcsolatban formálok véleményt. Az úgynevezett “home invasion” része remekül sikerült, hiszen a végig este, sötétben játszódó jelenetek fenntartják a feszültséget, a képernyőre szegezik tekintetünket. Hogy a másik fő alkotóelem kinek lesz egyértelmű és kinek nem, azt embere válogatja, mindenesetre a film végi csattanó nem feltétlenül a kitalálhatatlan kategória, ha figyelünk a jelekre.

A The Divide-ban remekül játszó Milo Ventimiglia, a szintén ismert Sara Paxton, vagy éppen az én egyik személyes kedvencem, William Mapother remek teljesítményt nyújtott a filmben. Sok rosszat nem tudnék elmondani a Staticról, jó szívvel ajánlom, akik szeretik a lassú, de feszült thrillereket.

Értékelés: 7,5/10

iMDB

http://www.youtube.com/watch?v=fncPWZzjSCw