Hogy hogyan sikerült ilyen filmet is filmfesztiválokra eljuttatni – máig rejtély a számomra. Ryan Little rendező Steven A. Lee történetét ültette át mozgóképes formátumba és megpróbálták minimális költségvetésből megoldani a nehéznek tűnő feladatot. Sajnos nem igazán sikerült, de ettől függetlenül volt néhány említésre méltó pontja a filmnek.

A sokat látott kezdés sem igazán magával ragadó: elvégre tinikről van szó és mint ilyen alapok, nem egy és nem száz horror kezdi, de talán többen nagyobb sikerrel. A helyzet ugyanis az, hogy erőteljesen sematikus, üres karakterekkel sikerül feltölteni a szereplőgárdát, akik ezúttal is csak azért vannak ott, hogy legyen kiből válogatni, ha beindulnak a gonosz erők. A problémák okozója egy ősi tárgy, amit megbolygatnak, amikor soron kívül a fiatal banda a rémisztgetések színhelyéül szolgáló épületben próbálja ki a speciális effekteket és meglepetéseket. Ez egy ideig jól alakul, ám az állandóan a tréfán agyaló srác például saját dugába dől, míg a többiek amolyan szerelmi sokszögben vitatják meg, kinek kivel kéne járnia és az ezeket kitöltő szöveghalmazok is rendkívül untatóak és nem viszi előrébb a szereplők megismerését.

Szerencsére a hangulatos díszlet és a helyenként érdekes gyilokok megmentik a helyzetet, de a valódi félelemkeltéshez kevéskének bizonyul. A színészek és játékuk mellett a gyilkosságok történethez való fűzése is igen gyenge, ahogyan a megvalósítás is igen röhejes tud lenni, például az egyiptomi szcéna is ilyen – alig vártam, hogy továbblépjünk.

Igaz, hogy alapvetően sem voltak nagy elvárásaim, de a végső leszámolásnál (naná, hogy ezt sem felejtették ki) lyukadtunk ki ott, hogy egy veretesebb kölyökhorror, amit akár a délelőtti órákban is leadnak, simán a közelébe érhet annak a suspense-nek, amit ez képes kialakítani a képernyő másik oldalán. A speciális effektek egy része valóban jó, de legalábbis elfogadható, azonban a vágások néhol eszetlenül tervezettek, nincs igazi koncepció mögötte, mit is akarnak mutatni a nézőnek. Nem tudom túlzottan javasolni senkinek, ugyanis az egyetlen, ami érdekes lehet, az a halálnemek sokszínűsége, de ezért végigszenvedni a teljes játékidőt pazarlásnak tartom. Ebben a korszakban is születtek korrekt B-filmek, de eme darab nem tartozik közéjük.

Értékelés: 3/10

Plendil