Napjainkban elmondható, hogy a sorozatok virágkorukat élik, hiszen lépten-nyomon belebotlunk egy-egy induló szériába, aminek sorsa leginkább a szerencse, a pénz, valamint a tehetség arányaitól függően alakul. Természetesen a különféle sorozatok színvonalukat és témájukat illetően másféle szórakozást garantálhatnak.

Némelyik esetben pusztán a kikapcsolódás a cél a néző számára, egyéb esetben könnyen rákaphatunk egy történetre, a legoptimálisabb verzióban pedig valósággal tűkön ülve várjuk a folytatást, az évadzárók közti hiányból adódó űrt pedig akár újranézéssel is igyekezzük kitölteni. Az Extant egyébként egészen nagy nevekkel promotált és fémjelzett kezdete biztatónak tűnt, így az első epizódnak annak idején reménykedve ültem neki, az elvárások pedig akár joggal is voltak magasnak mondhatók.

A történet valahol a nem túl távoli jövőben játszódik, fókuszban pedig Molly Woods (Halle Berry) és családjának sorsa áll. Molly abban az első ránézésre akár szerencsésnek is mondható helyzetben van, hogy asztronautaként egy 13 hónapos, egyszemélyes küldetést teljesít az űrben, egy állomáson, ami a Seraphim névre hallgat. Molly férje, John (akit a Vészhelyzetből is ismert Goran Visnjic alakít) egy nagyvállalatnál, a Humanics Project-nél tölt be magas pozíciót, kutatómérnökként. Az érdekes névvel rendelkező cég a (jövőbeli) legmodernebb technika felhasználásával olyan eszközök kifejlesztésén munkálkodik, amelyek az emberiség hétköznapjainak életét könnyítik meg. Ilyen például az amputáción átesettek számára kifejlesztett mechanikus, ám annál élethűbb, tökéletesen működő robotvégtagok. A cég azonban ennél sokkal nagyobb babérokra is tör, hiszen John létrehozott egy olyan humanoid robotot, amely az emberi agy működését digitálisan szimuláló programjával képes lehet akár a társadalomba való beilleszkedésre is. A prototípust Ethan névre keresztelik, és mivel
Molly meddő, kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy a robotot egyfajta főpróba elé állítva családjukba integrálják, afféle fogadott gyerekként.

A cselekmény igazi kibontakozása akkortól számítható, amikor Molly hazatérve szembesül azzal a meglepő ténnyel, miszerint teherbe esett. Az űrben egyedül töltött 13 hónap érthető módon kizár bármiféle emberi tevékenységet, ami ezt eredményezhette volna, így felmerül a kérdés, vajon kitől származhat a magzat?

Az Extant készítői láthatóan nem akarták elkapkodni a történet felépítését, így az évad rövidsége ellenére mondhatni döcögősen indul be a gépezet. Ez a lassúság azonban nem negatívumként említhető, bár kétségtelenül az első egy-két rész után jó néhány olyan nézőt veszítettek, akik pörgős, akciódús
jelenetekre vágytak a kezdetektől fogva. Az apránként adagolt kezdés lehetőséget adott arra, hogy egy jól megkonstruált kerettörténet kapjunk, amelyben a karakterek is megfelelő módon megismerhetők. Ezek a jellemvonások később meghatározó szerepet játszanak a történet alakulásában, hiszen a szereplők
világnézete jelentős hatással lesz döntéseikre, ezáltal sorsuk alakulására is.

A sorozat több olyan kérdéskört feszeget, amelyek manapság is vitatémaként szolgálnak mind a hétköznapi ember, mind pedig a társadalom egésze számára. Földönkívüli élet, Isten léte, a lélek és a test mibenléte, a technológia ugrásszerű fejlődésének előnyei és hátrányai. Olyan fiktív világképet tár elénk, amely pár évtized múlva akár könnyen valósággá válhat, a sorozatban megjelenített scenárió a társadalomról pedig cseppet sem tűnik irreálisnak. A színészi teljesítményre nem lehet panasz, külön kiemelném Pierce Gagnon remek alakítását, aki kiválóan jeleníti meg néha már-már ijesztően emberi robotot, aki olykor az öntudatra ébredés jeleit mutatja. Nem különíthetők el élesen a mellékszereplők a főszereplőktől, hiszen némelyikük egy-egy pár perces jelenetben bemutatott tettével meghatározó változást tud előidézni egy fő karakter cselekményszálában. Külön pluszpont jár még a földönkívüli létforma más szemszögből való bemutatásáért, mert akármennyire is szeretjük a klasszikus nagyszemű-nagyfejű szürke emberkéket, az ilyen ábrázolásmódtól való eltérés néha felüdülést jelent.

Összességében, bátran állíthatom, hogy az Extant első évada megütötte az előzetesen magasra helyezett mércét, a szórakozás garantált, még azok számára is, akik nem feltétlenül a sci-fi-műfaj rajongóinak mondják magukat. Az első széria 13 része után egy darabig kérdéses volt a folytatás, de szerencsére megérkezett a második évad 2015 nyarán, amelyről összefoglalót hamarosan olvashattok.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: Azoknak, akik szeretik a jól, olykor lassan, de alaposan felépített sorozatokat és a sci-fit.

(Absvrd)