Talán az ősz hozza elő belőlem a nosztalgikus hangulatot, talán úgy éreztem, jó ideje adós vagyok ezzel a cikkel, talán a széria közelgő mozifilm adaptációja motivált, a lényeg, hogy most bemutatom számotokra a kezdetet. Az ifjúsági horrorsorozatot, ami anno még 9-10 éves koromban egy életre megkedveltette velem a horrort és a klasszikus szörnyeket mind filmek, mind könyvek formájában. Következzen egy kis bemutató R.L. Stine Goosebumps sorozatáról.

A Goosebumps franchise-t első körben a Fox Kids-en leadott sorozat kapcsán ismertem meg. A mai napig nem tudom, hogy a csatorna magyar változatán adásban volt-e valaha, de a gyerekkoromban szinte második otthonomként szolgáló videokölcsönzőkben megjelent néhány egybevágott, több epizódon átívelő történet, és ezeket (miután levettek a lábamról a borítóval, és a ‘hátborzongató’ szinopszissal) szépen sorban megtekintettem. A hatásuk hatalmas volt, bár felnőtt szemmel, több száz idegborzoló, gyomorforgató (néha agysorvasztó) horrorfilm után kissé nevetségesen egyszerűek mind történet, mind megvalósítás terén, de akkoriban először látni gyilkos bábokat, farkasembereket, démoni maszkot, a legizgalmasabb és legijesztőbb élmények közé tartozott. Hogy a cikknek adjak némi hivatalos Cinegore formát, gyorsan bemutatnék hármat a kazettákon lehozott sztorikból:

Az életre kelt bábú: Tina és Daniel apja híres hasbeszélő, aki a padlásukon több tucat bábút gyűjtött össze az évek során. Egy este egy újabb tagot hoz a gyűjteményhez, Slappyt, egy meglehetősen ijesztő figurát, akinek az egyik szeme kitört, a ruhájában egy kis kártyán különös mágikus szavak olvashatóak, a zsinórjai pedig különösen érzékenyek, ugyanis úgy tűnik, mintha néha magától megmozdulna, forgatná a fejét, megrugdosna embereket. Másnap látogatóba érkezik Tináék unokatestvére, Zane, akinek meglehetősen rossz tapasztalatai vannak a családdal kapcsolatban, a testvérek ugyanis egy időben minden alkalmat megragadtak, hogy halálra rémítsék vendégüket. Miután kiderül, hogy Zane-nek van egy meglehetősen nevetséges fóbiája a báboktól, viccesnek szánt ijesztgetések százainak lesz ismét áldozata, a gond csak az, hogy Tina és Dan ezúttal ártatlanok, az egyetlen magyarázat pedig, hogy a bábok esténként életre kelnek, és a ház lakóinak életére törnek. Az epizód érdekessége, hogy Zane-t az akkoriban még gyerekszínész Hayden Christensen alakítja.

A maszk mögött: Carly Beth a legijedősebb lány az iskolájában, amit lépten-nyomon mindenki kihasznál egy-egy könnyű poén kedvéért. Még a legjobb barátai, és a saját testvére is szeretik időnként ráhozni a frászt, amiből azonban Carlynak egy idő után elege lesz, és úgy dönt, Halloweenkor szó szerint halálra rémiszti minden ismerősét. Ehhez ellop egy különösen ronda és ijesztő álarcot egy közeli jelmezboltból, a hatás pedig szinte tökéletes, bárki pillanatok alatt elveszíti a hidegvérét, ha csak megpillantja. A mókának azonban egy idő után kellemetlen vége szakad – Carly hangja és viselkedése ugyanis úgy tűnik, már nem csak az ijesztgetés miatt torz, amikor pedig az egyik barátnője megpróbálja levenni róla a maszkot, rémülten veszi észre, hogy eltűnt a maszk széle, és a rémpofa szó szerint összeforrt a lány bőrével.

A farkas mocsara: Grady szülei elismert tudósok, azonban foglalkozásuk miatt szinte folyamatosan költöznek, néha a legelviselhetetlenebb lakóhelyekre. Legújabb otthonuk a kísérteties Láz-mocsár, ahol a jelek szerint egy másik családon és egy idős remetén kívül nem is él senki más, a jelenlétüket pedig valaki nem látja szívesen. Will, az egyetlen gyerek, aki Gradyn és nővérén kívül a környéken él, egy legendáról mesél, miszerint a remete valójában egy farkasember, a történetét pedig alátámasztják a mocsárból szűrődő borzalmas üvöltések, és a néha megtalált széttépett állattetemek. Grady szülei természetesen csak egy újabb gyenge próbálkozásnak hiszik a dolgot, hogy visszaköltözzenek a városba, amikor azonban eljön a telihold, Grady és Will egyedül maradnak, miközben a mocsárban valami rettenetes dolog szabadul el.

A kazettákat megszámlálhatatlan alkalommal kikölcsönöztem, az igazi rajongásom viszont akkor kezdődött, amikor 2000 környékén a Passage kiadó elkezdte magyarul kiadni R. L. Stine könyveit. Két évig tartó hűséges gyűjtőmunkával beszereztem az összes magyarul megjelent kötetet (szám szerint 16-ot) – naiv módon azt hittem, ez az összes, ami valaha megjelent, miközben Mr. Stine későbbi információim szerint még valamilyen rekordot is tartott a leghosszabb ifjúsági regénysorozattal. A Goosebumps ugyanis cirka 62 kötetes, az utód – és spinoff-sorozatokról nem számolva, Stine ugyanis a mai napig folytatja a könyvek írását, a franchise számlálója pedig jóval 100 kötet fölött tarthat.

A könyveket persze lehet kritizálni – a recept meglehetősen hasonlít minden esetben, problémás családi, iskolai háttérrel küzdő gyerekek kerülnek kapcsolatba szellemekkel, vámpírokkal, zombikkal, a történetek végén általában egy viszonylag kiszámítható csavarral. Ráadásul az egyes részek terjedelme sem eget rengető, egy vastagabb kötet is maximum 130 oldal, viszont olyan kis méretben és olyan hatalmas betűmérettel, hogy normál formátumban legépelve talán legfeljebb 20-30 A4-es oldalon elférne bármelyik (és még lehet, hogy túl sokat is tippeltem).

Mégis, volt valami, ami lebilincselt ezekben a régi kötetekben, ami miatt a mai napig büszkén tartom az összes összegyűjtött részt a polcomon. A főszereplők mindig gyerekek voltak, mindig egyedül néztek szembe a rémségekkel, mind küszködtek valamilyen bárki számára ismerős problémával – kiközösítéssel, működésképtelen családdal, csicskáztatással (ha jól tudom, ez a bullying hivatalos magyar megfelelője), amelyek gyakran legalább olyan rémisztőek voltak, mint a szörnyek. Stine tökéletesen eltalálta azt a hangnemet, amivel meg tudta szólítani a 8-14 közötti korosztályt, pontosan tudta, hol van az a határ, amit megengedhet magának ijesztgetés terén, és ha ezt a színvonalat a mai napig tartja (lehet, rendelek majd párat a legutóbbi könyveiből), nem bánom, ha még további 2-300 kötetet ír. A Goosebumps a legkedvesebb emlékeim közé tartozik, a mai napig ideális választásnak tartom, ha valaki a fiatalabb korosztályt akarja bevezetni a horrorba, és nem feltétlenül Chuckyval, Freddyvel vagy Bőrpofával akarja kezdeni a megismertetést. Bár a régi Fox Kids sorozat beszerezhetősége problémás, a könyveket vaterán, illetve antikváriumokban gyakran fel lehet lelni, ha valakinek esetleg a fenti sorok felkeltették az érdeklődését, bátran ajánlom a beszerzésüket.

A gyűjteményem – a magyarul kiadott kötetek, és az egyik kazetta

A hamarosan mozikba kerülő filmet pedig kíváncsian várom, a készítők remek alapanyagból dolgozhattak, és minden adott ahhoz, hogy egy új generáció ismerhesse meg Stine világát.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee