Szegény, korosodó Michael Grossnak még hányszor kell kinyírni a graboidokat, hogy ne készüljön több film belőlük?! Nyilván költői a kérdés, mert négy rész és egy sorozat után a kedves producerek még mindig láttak fantáziát az eredetileg föld alól előbukkanó (aztán később földön futkározó, majd a levegőben randalírozó) drabálok támadásaiban, még ha csak egyre silányabb minőségű házi szórakoztatásra készülnek is a folytatások. Fegyvermániás graboid-szakértőnk ezúttal Afrikába utazik, hogy újra megvívjon a szörnyekkel!

Az előző részekből megismert Burt Gummert hatalmas sztárként ünneplik, és jelenleg egy Travis nevű arccal pörgeti magát. (Oké, mondjuk van mire, mert ő a világ legismertebb graboid-vadásza, haha!) Aktuális projektjük alkalmával Dél-Afrikába érkeznek, hogy kilőjenek egy, a környéket terrorizáló repkedő szörnyet, de hamar kiderül, hogy a Fekete Kontinensen garázdálkodó monszterek valamiért sokkal robosztusabbak és durvábbak, mint azt előzőleg gondolták, ráadásul az időközben megismert emberek sem feltétlenül azok, akiknek állították magukat…

Mint az oldal Tremors-felelőse, úgy gondoltam, hogy ezt az ötödik részt is bevállalom, bár meg kell, hogy mondjam, a megtekintést követően nem sok kedvem volt írni róla. Arról már párszor regéltem, hogy az 1990-ben (Kevin Bacon és Fred Ward főszereplésével) készült első epizód szórakoztató, thriller jellegét részenként sikerült az alkotóknak egyre durvábban aláásni – és bár a drabálokból készült sorozatot nem láttam – , a negyedik részre olyan mélyre süllyedtek, hogy képtelenségnek véltem onnan újra felhúzni magukat.

Ahogy látom, ebben az ötödikben valamennyire azért próbáltak kikecmeregni a posványból, de igazából én mégis azt vallom, hogy 2015-ben hagyni kéne már a fenébe ezt az egész franchise-ot! Magukat a lényeket – az előző nevetséges próbálkozásokkal szemben – végre sikerült elég jól kikupálni (főleg a felturbózott ass blaster néz ki vagányul!), de sajnos ez még mindig nem elegendő egy másfél órás szórakoztatáshoz, főleg ha a műfaj amolyan könnyed horror-vígjáték szeretne lenne.

Már nekem kínos, ahogy a vizelettel való mosdáson, illetve annak megivásán kéne nevetnem, például. Vagy ahogy a földből feltörő drabálok hatalmas ugrásai okán még véletlenül sem tudok a Dűne homokférgeitől elvonatkoztatni. De hogy pozitívat is mondjak: a Jurassic Park konyhai jelenetének afrikai újraértelmezése tetszett, és a film elején lévő animált szörny-evolúciós összefoglalást is eltalálták. Szóval röviden összefoglalva: sikerült elkészíteni egy újabb tök felesleges folytatást, ami lelkiismeret nélkül, bátran kihagyható. Aki mégis valamilyen szimpátiát (esetleg egyenesen vonzódást) érez a graboidok iránt, annak javaslom, inkább nézze meg újra és újra az első részt, mert az legalább ténylegesen szórakoztatott!

Értékelés: 6/10

eyescream