Rendezte: Darren Lynn Bousman

Alighanem minden horrorrajongó ismeri már ezt a filmet. Nehéz is róla újat mondani, de azért megpróbálkozom vele.
Az egész 1996-ban indult, mikor Darren Smith zeneszerzőnek egy barátjának komoly adóssága halmozódott fel, így a bank elvette tőle a házát. Ez a szörnyű eset azt a gondolatot indította el benne, hogy ha már most ilyen módszerekhez folyamodnak, az adósság visszatérítéséért, akkor vajon a távoli jövőben hogyan működne? Lehet, hogy akkorra már nem elégednének meg ingatlanjainkkal, hanem már a szerveinket is elkoboznák

Ez a gondolatmenet végül egy történetté kezdett összeállni, melyben Terrance Zdunich zeneszerző is a segítségére volt. Megírták hát a Repo! The Necromerchant’s Debt zenés darabot. A történet a Sírrabróról szólt, aki egy bizonyos Repo Organ Man nevű személynek. 2002-ben elő is adtak, ám nem elégedtek meg ennyivel. Úgy érezték, ki kell bűvíteni a történetet, egy saját univerzumot alkotni. Még ugyanebben az évben megszületett a Repo! The Genetic opera, ami szintén sikeresnek bizonyult.

2006-ban Darren Lynn Bousman felfigyelt a színdarabra, és elhatározta, hogy megrendezi a filmváltozatot. Hogy a Lionsgate stúdiót meggyőzze, elkészített egy tíz perces rövidfilmet, ami röviden összefoglalja a sztorit. A film meggyőzte a stúdiót, és megkezdődött a forgatás, a film pedig 2008-ra napvilágot látott.

Történetünk a nem is olyan távoli jövőben játszódik. Egy szörnyű betegség sújtja a világot, ami az emberi szerveket támadja meg, ezzel tömeges halálozásokat okozva. Az emberiség már elvesztette a reményt, ám ekkor megjelenik a GeneCo nevű cég, amely kifejleszt egy gyógymódot, pntosabban a mesterséges szerveket, melyekkel a beteg életét meg tudják menteni. Mivel azonban ezek a műtétek veszélyesek, így saját képzett műtőik vannak. Ők a Gentern-ek, akik báármilyen műtétet képesek elvégezni. Ezen kívül kifejlesztettek egy különleges érzéstelenítőt, a Zydrate-t, aminek lehetőségével a páciens még a legfájdalmasabb műtéteket is kibírja.

Az emberek azonban nem mind olyan szerencsések, hogy meg tudjanak fizetni egy ilyen beavatkozást, így hát a GeneCo kész üzletet kötni ezekkel a betegekkel. A szerződés lényege, hogy a műtét utáni kilencven napon belül fizesse vissza tartozását. Ha nem tesz eleget az írásban foglaltaknak, akkor megjelenik a behajtó, Repo Man, aki visszaveszi a szervet.

Az alap felállás lényegében ennyi, és azt kell mondjam, van benne némi fantázia. Maga a világ, nem tűnik olyan elrugaszkodottnak, emellett kapunk azért némi utalást jelen civilizációnkra is, mint például a mindent uraló nagyvállalatok, akiknek politikai szempontból előnyben részesülnek.

De az írók nem álltak meg ennyinél, ugyanis több ember sorsát is megismerhetjük. Ott van például Shilo (Alexa Vega – Kém kölykök, Machete Kills) a 17 éves lány, akinek egész életét a négy fal között kell töltenie, mivel az utcai levegő a halálát okozza. Shilo apja, Nathen () aki mindent igyekszik megtenni lánya épségéért, és akinek egy komoly titkot kell őriznie magában. A GeneCo vezetője, Roti () aki haldoklik, ám három a három gyereke méltatlan a cég megöröklésére. Illetve Blind Mag, a gyönyörű hangú operaénekes, aki a GeneCo rabszolgája lett. Mellékszerepben még megkapjuk a korábban már említett sírrablót, akinek igazából túl sok szerepe nincs, azonban ő az, aki rávilágítja a nézőt a valódi problémákra, illetve Shilonak is többször segít.

Mint látjátok, itt komoly munka volt jelen, ám a végeredmény mégis felemás érzést nyújt. Egyrészt mint köztudott, sok embernél kiverte a biztosítékot a filmben alkalmazott brutalitás. Itt most nem olyan gyilkosságokról van szó, mint amit a Shakespeare művekben látni. Nem, itt Fűrész szintű splatterre gondolok. Ha figyelembe vesszük, hogy a rendező ekkorra már túl volt három Fűrész filmen, akkor bizonyára nem meglepő, mégis sokan nem erre számítottak.

Azonban ha figyelembe vesszük, hogy ez egy zenés film, akkor már rögtön máshogy tekintünk rá. Itt ugyanis a gyilkosság, és a zenék egy nagyon különös képet alkotnak, már-már komikus hangvételűeket. Éppen ezért nem értek egyet a felháborodással, hisz a film nem ezekre a jelenetekre fekteti a hangsúlyt, és mikor kapunk is párat ezekből, akkor is igyekeztek viccesre venni a figurát.

Példa: Repo Man éppen visszaszerez egy szervet egy adóstól, aki egy ágyhoz van kötve, mindezt úgy, hogy a műnkája mocskosságáról énekel, olyan stílusban, mintha egy takarítónő kálváriáját kéne hallgatni. Egy szóval groteszk, ugyanakkor mégis vicces.

A látványvilág szintén érdekes képet ad. Kapunk több olyan jelenetet, ahol nagytotálban láthatjuk a várost. Ezekben a képekben hatalmas lebegő hírdetőtáblákat látunk, óriási épületeket, enyhén Cyberpunk stílusba ágyazva. Ugyanakkor nagyrészt olcsó díszletekben látjuk mozogni szereplőinket, ami néhol illúzióromboló. Emellett az sem volt bölcs dolog, hogy az operatőr ilyen szabadosan mozgott. Ennek köszönhetően sokkal inkább tűnik egy másfél órás videóklipnek, mint filmnek, amire a rossz vágás is rátesz egy lapáttal. A színvilág pedig néhol el van túlozva, felslegesen.

De mivel egy Musicalről beszélünk, így illik megemlíteni a zenei felhozatalt. Azt kell mondjam, teljesen jó. Persze nincsenek olyan szívhez szóló, vagy grandiózus dallamok, mint a Nyomorultakban, viszont a film stílusához nagyon is illő basszusgitárós, tockos ütemek nagyon jól hangzanak.

Többet nem is tudok róla mondani. Biztos vagyok benne, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, azonban egyediségét nem lehet kétégbe vonni ez tény.

7/10

Near

Még így a végén megemlíteném, hogy ebben a filmben kaptam minden idők egyik legjobb önreflektív utalását, méghozzá Paris Hilton személyében. Ugyanis itt egy olyan karekter szerepére osztották ki, aki voltaképpen saját maga. Az arc leesős poén pedig mindent visz.