A szemfülesebbek a tavalyi Titanic filmfesztivál keretein belül már a magyar mozikban is megtekinthették a két baseball-játékos poszt-apokaliptikus kalandjait bemutató zombihorrort. A Jeremy Gardner író-rendező főszereplésével készült mikro-költségvetésű (6 ezer dollár) alkotást 15 nap alatt forgatták le, ezen adatok tükrében pedig nyugodtan kijelenthető, hogy a végeredmény egyedülállóan jó lett.

Habár imádom a horror műfaját, csak nagyon ritkán futok neki ilyen paraméterekkel bíró filmeknek, mivel általában borzasztóan érződik rajtuk az amatőrség és a pénzhiány. A rengeteg pozitív kritika hatására azonban ezúttal kivételt tettem és ugyan a tökéletestől messze van a végeredmény, azért üdítően kiemelkedik a szubzsáner egy kaptafára készült alkotásai közül.

A történet Ben és Mickey néhány napját követi végig, akik a járvány kitörésekor együtt voltak egy baseball edzőtáborban. Amolyan se veled, se nélküled kapcsolat az övék, korábban nem voltak nagy haverok, de a szükség hozta helyzetben számíthatnak egymásra. Legalábbis Mickey Ben-re, mivel kettejük közül Mickey, a javíthatatlanul szentimentális. Ő nem likvidált még egyetlen élőholtat sem, tovább keresi az igazi szerelmet és mindenképpen szeretne letelepedni valahol, mert elege van a nomád életmódból. A munka neheze így Ben-re marad és elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy társa önállóan nem sokáig lenne életképes ilyen körülmények között. Mickey kétségbeesetten igyekszik felvenni a kapcsolatot más túlélőkkel, elkeseredett törekvésének azonban iszonyú ára lesz.

Nem egy klasszikus zombihorrorral van dolgunk, ez inkább egy road-movie, amiben két teljesen különböző ember egymásra utaltsága kerül középpontba némi humorral nyakon öntve. A kis költségvetés ellenére van néhány igazán hangulatos és remekül fényképezett rész, a személyes kedvencem az almaültetvényes jelenetsor, de az autóban eltöltött percek is igazán kreatívak a végén. Mivel Mickey szinte folyamatosan felhallgatóval mászkál és zenét hallgat (ezzel is jelezve, hogy mennyire nem vesz tudomást a megváltozott körülményekről), roppant fontos szerepe van a filmzenének, amit szintén remekül eltaláltak.

Nagy vérfürdőre nem érdemes számítani, de azért akad néhány korrekt véres jelenet is. Nyilván nem pörögnek annyira az események, de a bő másfél óra viszonylag gyorsan lepörög. Összességében egy nagyon tisztességesen összerakott filmről van szó, amin néha ugyan átüt a költségvetés mértéke, de sokkal több szív és lélek van benne, mint a legtöbb mozikba eljutó tucathorrorban. Aki teheti, mindenképpen tegyen vele egy próbát, a Lételem érdekes színfoltja a kifulladóban lévő zombi szubzsánernek.

Ajánlott. 7/10

afiaf