Böngészve az interneten, az ember akarva-akaratlanul rábukkanhat olyanokra, akik hasonló módon odavannak bizonyos műalkotásokért, filmekért. Ha ezeket a rajongókat egy kis képzelőerővel is megáldották, akkor bizony saját kalandokat is kitalálhatnak, tovább vihetik kedvenc karaktereit, történeteit. Ráadásul, ha még egy kis idejük, energiájuk van rá, ezeket a történeteket meg is filmesíthetik. Ez történt mindenki kedvenc Elm utcai mészárosával, Freddy Krueger-rel, akit 2004-ben néhány igencsak kreatív rajongója összeeresztette a Halloween filmsorozat rettegett szörnyével, Michael Myers-szel, egy rövidfilm erejéig.

Freddy Krueger (Richard Myles) legutóbbi próbálkozása, hogy visszatérjen az Elm utcai fiatalok rémálmaiba, meghiúsult, ugyanis a Kristály-tavi mészáros, Jason Voorhees elárulta őt. Ám Freddy nem adja fel és ördögi terve végrehajtásához a másik hírhedt maszkos gyilkost, Michael Myers-t (Joe Davis) keresi fel, ám a haddonfield-i rém nem hajlandó együttműködni vele. Freddy persze bepipul és Myers álmaiba férkőzik, nem tudva, hogy tervét a pokol erői akarják megakadályozni…

A film típusa, rajongói alkotás révén, természetesen a készítőket elég szűkös keretek közé szorította, ám a megvalósítás még ennek fényében is egyszerűen borzalmas. A színészi játék nem tetszett, Freddy esetében példáu megpróbálták Robert Englund szándékosan eltúlzott alakítását is túljátszani, és a karakter annyira rémisztően próbál beszélni, hogy az inkább már irritáló, sem mint hátborzongató. A kameramozgás miatt egyes jeleneteket sajnos nem lehet látni, ráadásul a fények és a kameraállások is olyan előnytelenek, hogy az arcokból alig látni valamit. Mindehhez pedig még hozzácsapódik, hogy a történet nem áll másból, csak Freddy és Michael püföli egymást, ráadásul ezeket a verekedős jeleneteket banálisan oldották meg, nagyon látványos, ahogy a színészek szándékosan elvetődnek. Az egyetlen ötletes megoldásnak azt a jelenetet tartom, amikor Freddy a rémálomban távolról ütlegeli Michael-t, ez rendkívül jóra sikeredett.

Mindezek ellenére a filmnek van egy nagy pozitívuma, méghozzá az, hogy képes megdobogtatni az én kis szívemet, ugyanis mégiscsak Michael és Freddy, két klasszikus slasher karakter megy ölre egymással. Vannak utalások a korábbi filmekre, leginkább a Freddy vs Jason-re, és ez is főleg a mű elején, de ezek nagyon tetszettek. A film vége meg igazi „geekgazmus”, ami felkelti az érdeklődést a következő, második részre. Összességében, ha egy fordulatokkal teli, izgalmas történetre vágytok, ne ezt a filmet válasszátok. Ám ha van 10 szabad percetek, ki akarjátok kapcsolni az agyatokat és rajongói vagytok mind a Rémálom az Elm utcában, mind a Halloween filmeknek, nyugodtan nézzétek meg, de ne várjatok sokat tőle.

Értékelés: 5/10

Kele-man