Fogalmam sincs, hogy került látókörömbe ez az elsőre olcsó hatásvadász mozinak tűnő film, talán mert mostanság akadt pár hasonló darab (Skinwalker Ranch, Dark Skies), és egyszerűen kedvet kaptam ehhez a témához. Mindenesetre kicsit sem bántam meg, ugyanis ez a fél-dokumentalista jellegű sci-fi/thriller alkotás egy teljesen más aspektusból vizsgálódik (félelem pszichologikus erején van a hangsúly), és mint kiderül, lehet ugyanannyira megdöbbentő és sokkoló, mint a jóval didaktikusabban előadott társai!

Némileg rendhagyó módon, filmünk elején a főhőst játszó Milla Jovovich tudatja a Kedves Nézőkkel, hogy ez a ’filmet’ valójában a Dr. Abbey Tyler pszichológusnővel történt bizarr és megmagyarázhatatlan alaszkai események rekonstrukciójaként kell kezelni, illetve hogy a jelenetek között és alatt felbukkanó – néha kissé zavaró – eredeti felvételeket csak a hitelességet alátámasztása végett vágták be…

Főhősünk férjét fél évvel ezelőtt egy betörő brutálisan meggyilkolta otthonukba, miközben ő békésen aludt. Történetünk ott veszi fel a fonalat, hogy Abbey a sokkhatás után újra praktizálni kezd, miközben furcsa hasonlóságokat vesz észre páciensei beszámolójában. Elmondásaik szerint éjjelente rosszul alszanak, mert egy ‘bagoly’ figyeli őket. Pszichológusnő ennél többet sejt, így az alanyok beleegyezésével hipnózist kezdeményez, melynek során kiderül, hogy szó sincs semmiféle bagolyról… de hogy valójában ki vagy mi (!) figyelte meg őket, azt sajnos nem tudja meg, ugyanis úgy beparáznak a páciensek, hogy fel kell őket kelteni a transzból.

Nem sokkal később első kezeltjén olyan mértékű megmagyarázhatatlan pánikroham lép fel, hogy az egyik este kinyírja az egész családját, majd pedig magával is végez. Rendőrség tehetetlen, Abbey viszont újra hipnózisba kezd egy másik ‘baglyos’ alannyal, hátha megtudja a kiváltó okot. Páciense a transz alatt szörnyű kínokat él át, majd pedig teste váratlanul, fura rángások közepette levitációba kezd, aminek csigolyatörés és nyaktól lefelé való bénulás lesz a következménye. Rendőrség egyre idegesebb a nő aktivitása miatt, de mit tenni nem igazán tud. Abbey férje cuccai között turkálva felfedez egy sumér eredetű forrást, és összeveti az egyik este diktafonján megjelenő fura, idegen nyelvezettel, kvázi kiderül, hogy őt is meglátogatták azok a valamik. Miután az egyik este egy fénycsóva elrabolja a lányát, társai jelenlétében hipnózisra vállalkozik, ez azonban nem várt következményekkel jár…

Alapvetően érdekelnek az ilyen természetfölötti dolgok, paranormális jelenségek – régebben komolyabban is beleástam magam az elrablásos esetek szakirodalmába -, talán ezért is ütött nálam a film ekkorát.  Semmi olyan hatásvadász vizualitás nincs benne, ami ilyen esetekben elvárható lenne (mondjuk a földönkívüliek fizikai megjelenésére vagy munkálkodásuk egyéb bizonyítékaira vonatkozóan; űrhajót is csupán egyetlen egy alkalommal láthatjuk, akkor is éppen hogy csak egy archív felvételen), leginkább a tőlük való rettegésbe átcsapó Félelem, a velük való szörnyű találkozás Elfojtása, valamint ezen borzalmas élmények tudatalattivá tételén van a hangsúly. Magyarán itt pszichológiai jellegű a horror – pont azért, mert akárkivel és akárhol megtörténhet. Hipnózis alatt mesélt történetek mindig megdöbbentő erejűek, hiszen egy sor olyan dolgot fednek fel, amit az emberek normál tudatállapotban elnyomnak, hiszen annyira rettegnek tőlük. A film vége felé akad azért pár tényleg WTF-jelenet (pl. levitáció), de összességében azt mondom, hogy baromi hitelesen tudták vázolni a témát, és ebben az aspektusban bizony hiánypótló alkotás!

Értékelés: 9/10

eyescream