Lamberto Bava és Dario Agento közös produkciója még manapság is roppant szórakoztatónak ígérkezik, és habár az utóbbi úriember leginkább csak producerként vet részt a folyamatban, a végeredményhez mégis elég sok köze van! A mára már kult-klasszikussá érett mozi alatti kísérőzenéket pedig a kor olyan kiváló rockzenekarai szolgáltatták, minta a Motley Crue, Billy Idol, Accept vagy a Saxon – szóval ha még nem láttad, akkor mindenképpen érdemes megnézni!

Cheryl egy fura fémálarcos fazontól ingyen jegyeket kap a Metropol moziban vetített aktuális filmre, amit barátnőjével örömmel fel is használnak, hiszen ilyen alternatíva mellett menne a franc órára. Rajtuk kívül még egy csomó másik idegen várja izgalommal a filmet, ami egy horror: pár fiatal egy templom sírjai között bóklászik, amikor az egyiket (Nostradamus nevűét) okosan felnyitva egy ősi maszkot találnak benne, s az egyik srác ezt felvéve nyomban bekattan, és elkezd mindenkit kinyírni.

Ahogy a filmben, úgy a valóságban is átalakul az egyik látogató, aki az előtérben kiállított démoni maszkot poénból, mit sem sejtve felvette: előbb zölden kezd habzani, majd démonná változva terrorizálni kezdi a békés kis közönséget. Mindenki szalad, amerre lát, persze a minden ajtó zárva, így kénytelenek elbarikádozni magukat. Rövid tanakodás után a film leállítása mellett döntenek, mert az vélik minden baj okozójának, de a vetítőfülkébe érve aztán rácsodálkoznak, ugyanis magától pereg a film. Leállítják, mire a vak csávó felvilágosítja a többieket, hogy valójában maga a hely az elátkozott…

Habár egy ízig-vérig olasz produkcióról van szó, azért valahol mégis kissé nemzetközi: főszereplő leányzó a fim elején egy Bartók Béla könyvet szorongat kezében a metrón, az utcai feliratok és táblák alapján Németországban forgattak, a narkós punkok szuperközeli képeken (egyfajta nyugati, USA-életérzésként) dobozos Coca-Colából nyerik a kábulatot, cselekmény alatt visító heavy-metál muzsikák pedig német, angol, olasz és amerikai illetőségűek.

Lehet, hogy a maszkok és a trükkök többségén a mostani nézők mosolyognak, de az akkori kornak megfelelően teljesen korrektnek mondhatóak, számomra pedig a mai napig roppant szórakoztatóak! Zseniális halál például a smároló pár kötéllel való egybefojtása, de akad itt fejbőr-letépés vagy az olasz horrorban elmaradhatatlan szemkinyomás. Karaktereink közül (pl. vak csávó filmet néz a csajával, ami azért elég bizarrnak hat!), főleg az afro-amerikai striciszerű figura sikerült formabontóan emlékezetesre, továbbá nem minden filmben szedegetnek csöcsökről zsilettpengével kokaint, de egy moziban a széksorok között heavy-metálra motorozni, és közben szamuráj karddal irtani a démonokat, szintén elég elborult (értsd: felejthetetlen), már-már trashbe hajló momentum, haha! Mondjuk a helikopteres dolgot már én is kicsit túlzásnak tartom.

Mindent összevetve, nem véletlenül vált klasszikussá ez a misztikus ötletből kiinduló, ocsmány démoni lényekkel rémisztgető mozi, aminek második részét szintén csak ajánlani tudom! Ja, és érdemes még a stáblista után is nézni egy darabig…

Értékelés: 9/10

eyescream