Erről a Blake Crouch nevű fickóról az a hír járja, hogy ő a XXI. századi thriller koronázatlan királya, ami így első hallásra kicsit erősnek tűnik nekem. Ráadásul – ha ez a tény még nem lenne elég -, az ürge munkatempóját nem máshoz, mint Stephen Kinghez hasonlítják. Utánanéztem, és ez valóban nem csak marketingduma, tényleg durván termel ez az 1978-ban született észak-karolinai író. Mivel rengeteg pozitív kritikával találkoztam a legfrissebb, Wayward Pines Trilógia első kötetével kapcsolatban, úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha magam járok utána…

Ethan Burke különleges ügynök szörnyű fejfájással tér magához egy teljesen idegen helyen, Wayward Pines-ban. Miután túllendül a kezdeti nehézségeket, szinte azonnal elindul, hogy megkeresse két kollégáját, akik a legutóbbi jelentés szerint ebben a mindentől távol eső kisvárosban tűntek el. Ahogy egyre-másra találkozik a település lakóival, egyre gyanúsabb neki a hely, és mintha mindannyian egy különös összeesküvés részesei lennének. Karambolos kocsija sehol. Főnökét képtelenség elérni. Akárcsak a családját. És különben is, mi ez a hatalmas elektromos kerítés a városka határában?! A paranoia-faktor egyre csak nő, és szinte az utolsó lapokig nem derül ki, mi is ez az egész…

Hangulatában, az író bevallottan a Twin Peaks című Lynch-klasszikushoz nyúl vissza – számára akkora feneketlen űrt hagyott ez a gyermekkorában nézett, két évad után szinte befejezetlenül eltűnt széria, hogy muszáj volt valami kezdenie ezzel az ihletően hátborzongató és rejtélyes kisvárosi miliővel, amihez hasonló aztán az X-akták, a Lost, illetve a Kisvárosi rejtélyek részeiben is felbukkant, persze szórványosan. Szóval ezek a nagyobb irányvonalak.

Ami engem illet: ahogy nekiálltam ennek az alig háromszáz oldalas – magát meglehetősen olvastató – regénynek, szinte fejezetről-fejezetre egyre jobban kerített hatalmába ez a mindent beborító, totális reménytelenséget sugalló, rendkívül nyomasztó (titkokkal és hazugságokkal teli) thriller-hangulat. Egyfajta olyan globális méretű paranoia-érzetet tessék elképzelni, aminek a lényege, hogy bármerre is megyünk, bárkivel érintkezünk, senkiben sem bízhatunk! Főhősünk, különleges ügynök létére rendes kiképzést kapott, így mindent megpróbál, hogy a tilalmak ellenére is kijusson erről a látszólag idilli helyről, ahol mindenki felhőtlenül boldog (szinte már agymosott!), de egyre-másra azon veszi észre magát, hogy egyszerűen képtelenség lelépni.

Vajon ki (vagy mi?) állhat e mögött a megmagyarázhatatlannak tűnő rejtély mögött?! Egy látszólag negédes, de valójában sötét titkokat őrző közösség? Vagy egy horrorisztikus kísérlet? Esetleg egy USA-méretű összeesküvés? Netán egy kormányzat által pénzelt földönkívüli-projekt? Egyes részeknél nekem speciel olyan filmek részletei ugrottak be, mint A falu, a Truman-show vagy éppen a Stepfordi feleségek, szóval a Kedves Olvasót olyan szinten sikerül vad fantazmagóriák erdejébe terelni, hogy csak na! Ennek ellenére a végén mégiscsak ő fog a legjobban csodálkozni, hogy „nemááááár, tényleg!”.

A történet ugyan önmagában is értelmezhető, de mivel ez egy trilógia nyitókötete – ugye mostanság elég divatos folytatásos regényeket írni -, ezért a cselekmény két további könyvben folytatódik. Sikeréről csak annyit, hogy a Fox csatorna már most sorozatot készít belőle olyan rendezők közreműködésével, mint M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek, A falu, Lány a vízben stb.) és Antal Nimród (Kontroll, Ragadozók, Metallica – Through The Never), főszerepekben pedig Matt Dillon, Terrence Howard, Juliette Lewis és Toby Jones láthatóak. Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a néhol horrorisztikus, néhol sci-fi hangulatú thrillert.

Értékelés: 9/10

eyescream