Talán nem túlzás kijelenteni, hogy James Wan 2013-as remekművének (The Conjuring) egyik legizgalmasabb szereplője Annabelle volt. Mivel a méltató kritikák mellé pénzügyi siker is társult (20 millió gyártási költség vs. 318 millió dolláros mozis bevétel), így nem volt kérdéses a folytatás. A 2016-es premierig aludnunk kell még néhányat, ezért a Warner Bros illetékesei úgy gondolták, hogy Annabelle megérdemel egy egész estés filmet.
A baba spin-off ötletén én némileg meglepődtem, de úgy voltam vele, hogy ez akár még jó is lehet, ha nem csak pénzt akarnak lehúzni vele. Túl sok poént nem lövök le vele, ha elárulom, hogy sajnos egy újabb fejőstehén-szindrómával van dolgunk, minden szempontból borzasztó alkotás született, ami semmiben sem tud felnőni az anyafilmhez. Igazából nehéz megfogni, hogy mitől olyan jó film a The Conjuring, hiszen az alaptörténetet lerágott csont. A titka talán abban van, hogy James Wan horrorrajongóként rendez (és ír), nem akarja hülyének nézni a nézőket, ráadásul az alappaneleket kivételes érzékkel rakosgatta össze. Nem véletlen, hogy ő irányította az egyik legnagyobb akciófilm-franchise aktuális darabjának (Furious VII) munkálatait. 
Talán nem járok távol az igazságtól, ha kijelentem, hogy az Annabelle alkotóit nem ilyen rugók mozgatták, ráadásul vajmi kevés érzékük van a horrorfilm készítéshez. Az egésznek tévéfilmes hangulata van, pedig azért 7 milliót eltapsoltak a készítők, de a sztoritól kezdve a színészeken át a hangulatig minden igazi büntetés. Komolyan sajnálom azokat, akik moziban nézték meg, pedig nem kevés emberről van szó, mivel ezzel a hulladékkal is sikerült 250 millió dolláros összbevételt elérni. A kezdőképsorok hivatottak összekötni a filmet az előzményekkel és ezután jön Annabelle története. Én előzetesen arra gondoltam, hogy majd valami ősgonosz, brutális démon lesz a ludas, de az alkotók inkább a szektás vonalra szavaztak, ami persze nem baj, hiszen Amerikában, abban az időben ez volt az egyik legnagyobb félelemforrás. 
Persze gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy semmi ilyesmi nem állt a háttérben, igazából ők sem tudták eldönteni, hogy akkor ez most egy új Gyerekjáték (1988) lesz, vagy egy sátánista, okkult horror. A történet szerint egy boldog házaspár várja kislányuk megszületését, és a férj megveszi ezt a borzasztó ocsmány babát az asszonynak ajándék gyanánt. Feleségem engem valószínűleg azonnal kirúgott volna, csak előbb a hátamra köti a babát. Két őrült, akik inkább szánalmasan viccesek, megpróbálja megölni a házaspárt, majd egyikük (Annabelle) haláltusájában átköltözik a babába. Balszerencsés események kezdődnek ezután, míg nem a baba a kukában landol, és a pár elköltözik. Mit ad isten a baba az új helyen is felbukkan, de a talpraesett anyuka közvetlenül berakja a kislánya gyerekágya mellé, mert ők amúgy templombajárósak és az segít. Gratulálok! Azt hiszem szükségtelen folytatnom a sztori kivesézését, méltatlan alkotás született, amit a pénzügyi siker ellenére remélhetőleg meg sem próbálnak folytatni. Legalábbis rám ne számítsanak! Szörnyű, de nem jó értelemben.
10/3
Szilágyi László
Az Annabelle nem is igazán rossz ilm,inkább azt mondanám,hogy érdektelen,unalmas,szóval semmilyen.Ez azért szomorú,mert Annabelle-ben ennél sokkal több volt,szanaszét paráztathatta volna a jónépet.Kár érte,nagyon nagy kár.
Számomra az a legnagyobb probléma a filmmel, hogy nem a Warren házaspár esetét dolgozta fel, hanem egy előzmény filmet próbáltak kreálni neki. Az egész filmen érződött, hogy (mintha a studió nyomására) egy klisés előzmény filmet akartak csinálni remélve, hogy a rajongók így is vevők lesznek rá és utána jöhet a folytatás, pedig a filmnek volt néhány kreatív jelenete. Elég csak a liftes jelenetre gondolni.
Anno csak jósoltam, hogy bevétel szempontjából sikeres lesz, de úgy látszik bejött 🙂 250 milla, pfuj….
https://cinegoredottk.wordpress.com/2014/10/17/annabelle-2014/
Helló!
99%-ban egyet értek minden szavaddal itt, mert leírod azt, amit kb én is gondolok egy-egy fimről, de az Annabelle-ben (én se értem hogy lehet) de nem osztom véleményed. Nekem tetszett. Jó, nem egy “hűha” se maradandó alkotás, de azért lekötött és még féltem is.