A horrorfilmek anno. a bátrabb és kreatívabb 80-as években csak úgy ontották magukból az azóta ikonná vált figurákat. Na jó, egy picit túloztam, mert többnyire akkor is ázott a fostól a piac, de igazán nagy jellemek ez időtájt jelentek meg szép számmal, mindazok, akiket nekünk, jelenkorunk horrorfilm-kedvelőinek szinte kötelező ismernünk. Ilyen volt Freddy Krueger, Michael Myers, és persze a sorból kihagyhatatlan Jason Vorhees.
A New Line Cinema automatára állított gyilkológépe az eredeti sablon szerint egy fiúcska volt, akit gyermekkorában belefojtottak a Kristály Tóba, mert a víz melletti kempingben lakó gyerekek nem igazán értékelték csúf, randa fejét. A felügyeletükre kirendelt táborvezetők meg magas ívben szartak segíteni, ugyanis el voltak foglalva olyan apró dolgokkal, mint a dugás és a füvezés. Szép idők voltak azok.  Ebből az alapkoncepcióból nőtte ki magát a horror-történelem hokimaszkos gyilkoló masinája, aki periodikus rendszerességgel feltámad, grasszálni kezd (többnyire a Kristály Tó környékén), és tulajdonképpen mindenkit megszabdal azzal, ami a keze ügyébe kerül (főképp nevezetes Machete-jével).
Ez a teljesen egyszerű séma mászott keresztül mintegy 7 részen keresztül (ne feledjük, az első részben maga Jason még nem igazán volt jelen, erre a tényre Drú Berrimór is rábaszott), míg végül elérkeztünk cikkem témájához, a kilencedik epizódhoz, ahol megint újdonságok szivárogtak ki a hokimaszkos gyilkosról…

Jason üldöz. Egy nőt. Egy nagyon jó nőt, akit még pucéran is pontozhatunk pár másodpercig. Persze Jason nem vezérli holmi alantas nemi vágy, ő csak ki akarja ontani a néni belső szerveit. De az erdő közepén remekül kifundált csapdába sétál. Ott vár rá ugyanis (nem vicc) majdnem a fél nemzeti őrsereg, akik minden létező fegyvert felhasználva telepumpálják a sétáló mészárszéket ólommal. Majd, hogy még csak véletlenül se végezzenek félmunkát, valahonnan megtámogatják őket némi tüzérségi segítséggel, Jasont cafatokra robbantva.
A Crystal Lake-i mészárost elszállítják a boncterembe, ahol bizony elég fura dolog történik. A patológus először némileg meglepődve veszi tudomásul, hogy Jason testétől erőszakos úton különválasztott szíve dobogni kezd, majd egyszerűen felfalja a rakoncátlankodó szervet. Ezzel hipp-hopp Jason szelleme átkerül a doki testébe, és abban folytatja, amit kénytelen volt abbahagyni. Véres hullákat hátrahagyva elindul a Kristály Tavi otthona felé.
Megjelenik nemsokára a színen egy fejvadász is, aki sejtelmesen tudatja a tv híradóban a nézőkkel: Jason nem halt meg, csak új testet öltött, mert neki teljesen mindegy milyen külalakban sétálgat, úgy cserélgetheti emberi külsejét, mint más a zokniját. Na ez új… Majd pedig ez az igazán szőrös tökű fejvadász felajánlja: 500 ezerért hajlandó végleg kiirtani Jasont az élők soraiból, eltörölni a föld színéről, méghozzá bizonyítottan. Nem meglepő módon, van is olyan, aki ezt megfizeti neki.
A fejvadász neki is kezd munkájának, méghozzá azzal az egyszerű lépéssel, hogy zaklatni kezd egy nőt, aki felszolgáló Kristály-tó közelében. Cserébe sebtében lecsukják, ugyanis a titokzatos módon kiszemelt hölgy a helyi serif barátnője. Közben persze a patológus-testű Jason sem restelkedik, hidegre tesz pár embert, majd mikor úgy érzi, eljön az idő (hogy miért jött el az idő, azt csak a későbbi információk birtokában sejthetjük) újra testet cserél, megszállva az egyik helyi rendőr földi porhüvelyét. Új ruhájában sebtében betámadja a felszolgálónői munkakörben tevékenykedő asszonyt, és megpróbál belé hatolni. Persze nem szexuálisan, altáji módszerekkel, ugyanis fény derül egy nagy titokra: az egykori sétáló kolosszus most már csak egy orálisan közlekedő kukac-féreg-izé… Sajnos ebben a tervében (egy kis szappanoperás rokoni kapcsolat) az asszony lányának volt barátja megakadályozza. A nő kést kap a hátába, Jason pedig még mindig rendőrálcában kipottyan az ablakon.
Az asszony halála előtt még megesketi a férfit: vigyázzon a lányára és az unokájára, hogy miért, azt már nem tudja elmesélni, ugyanis kileheli a lelkét. Ez a feladat kissé nehézkessé válik, mivel a srácot lecsukják gyilkosság vádjával. Pech. Viszont öröm az ürömben: a cellatársa nem más, mint a malterkemény, misztikus fejvadász, aki eléggé érdekes fizetésért hajlandó elárulni a nagy titkot: Jason kénytelen sűrűn váltogatni a testét, mivel csak egy Vorhees testében születhet újjá, ugyanakkor kizárólag egy Vorhees képes őt végleg elpusztítani, ha átdöfi a szívét. Erősen balszerencsés ügy, mivel az utolsó két élő Vorhees példány szegény kis hősünk volt barátnője, és közös gyermekük…
Szóval megvannak a célok, a motivációk, a figurák, lesz itt még akció, lövöldözés, lassított felvétel, többszörös testcsere, sötét ambíciók (persze mindez nem ilyen vészesen), hentelés, valamint végső leszámolás, természetesen a Vorhees családi fészekben.

Szerte a filmnézők körében egyetlen szó ragyog a Péntek kilencedik részével kapcsolatban glóriaként: szar. Ez persze így van, de ennyire nem súlyos a helyzet. Naná, tele van hibákkal, alapjáraton véve a sorozathoz egyáltalán nem illő alapsztorival (Jason mint testből testbe mászkáló, enyhén szaralakú féreg…). Ezen felül azt is eléggé nehezményezni lehet, hogy a klasszikus Jason tulajdonképpen csak az első, valamint az utolsó 10 percben van a képernyőn (bár ott sem annyira az oridzsinál, mert annyira bele van már rohadva a feje a hokimaszkba), utána már csak tükörképekben találkozhatunk vele (azaz amikor a megszálltakat látjuk tükörben), ami nem kis mértékben fájdíthatja a vérbeli széria-hívők szívecskéjét. Valamint adva vannak még halványan pislákoló szereplők, lepkefing rendezés, szóval minden ami a B-filmeket jellemzi…
DE! Röpülhet az elő kő, ugyanis szerintem egy kifejezetten szórakoztató kis B mozi kerekedett ki az egészből. Én legalábbis jó párszor hangosan felröhögtem. Található itt minden a slasher kelléktárából: csöcsök, hentelés, és kellő odafigyeléssel, szeretettel ápolgatott gore. Persze mindebből nem túl sok, de az üresjáratokon is fellelhetünk néhány igazán értékes pillanatot (mint pl. a Necronomicont a Vorhees családi házban). Nem tudom mennyire szántak bizonyos jeleneteket poénnak a készítők, de én röhögve fogadtam az olyan képsorokat, mint pl. az étteremben kitörő tűzpárbaj, ahol a felszolgáló kisasszony lassított felvételen shotgunnal szórja Jason azon időben viselt testét.
Összegezve: nem egy kiváló film. Nem kell szeretni. Sőt, szar film. De ahhoz szerintem épp eléggé szórakoztatóan, és megfelelően szar, hogy az ember elüssön vele egy rövid időt. (Utólagosan külön kiemelném az utolsó jelentben történő, kultikusnak is tekinthető „találkát”, de ezt már fedezzétek fel magatok).

értékelés: 6/10

John Doe