Dél-Korea számos alkotást adott a világnak, mely kellemes meglepetés volt a horrorrajongóknak, s nem csupán a hujogatós, szellemidézős témában, de a slasher és szörnyes művek is reprezentálják magukat. Ez utóbbiak táborát erősíti Jeong-won Shin rendező filmje, ami egy filmtörténetileg kevésbé híres állatfajon keresztül vandálkodik, s melyhez mégis kötődik egy híres film, a Razorback, ami ugyan már harminc éves, de kiállta az idő próbáját.

Mindez a keleti világba átültetve és meghintve egy kis humormorzsával, érdekes ízt ad neki. Kim rendőrt áthelyezik a nagyvárosból az aprócska faluba, ahol mindenki ismer mindenkit, korrupt a rendőrség vezetése és a két “hatalmas” tudású főkolompos képtelen megenni a forró löttybe mártott ételt, mert ficánkol. Nem is beszélve a flúgos szomszéd boszorkánynőről és a mindenáron a hírességre törő tudóspárosról, van itt mindenféle fura szerzet és gyakorlatilag mindenkinek megvan a maga defektje. Mégis, távolról próbálnak normális életet élni, azonban a helyi lejtőkön lassacskán egyre több ember esik áldozatul valami állatnak. Az újdonsült rendőrkolléga már a kezdetektől sem akarja félvállról venni az ügyet, de ebben nem sok partnerre talál. Helyzetét nehezíti szenilis anyukája, akire állandóan vigyázni kell, mert elkóborol. Aztán amikor a volt híres vadász lányát is felzabálja (abszurd körülmények között) a vadkan, akkor az emberek is kezdenek bevadulni. Előkerül amolyan jó Cápás hagyományként a címlapok királya, a modern intellektuel vadász, de neki sem lesz könnyebb az élete: részint azért, mert nem számítanak a fordulatra, amivel a filmben találkoznak, másrészt volt mesterének eltérő életfelfogásával is harcba kell szállnia, mégpedig a saját gőgös stílusában.

A végén azért mindenkiről kiderül, hogy van benne emberségesség, bármennyire is sztereotípiákra épít a film és ugyan léteznek benne jump scare jelenetek, sőt, itt-ott meglepő fordulatok, mégis legfőképp a humorra próbál építeni a film, ami sok helyen működik is. Egyszerűen azért, mert egészen az alapoktól kezdték összerakni a karaktereket. Nagyon jól látszik, hogy hatalmas élvezet lehetett együtt dolgozni a forgatási napokon, sikerült azokat a bizonyos kapcsolódási pontokat megtalálni a szereplők között, amitől működnek a párbeszédek, de még nem megy el a drámai irány felé az egész hangulat. Apropó atmoszféra, abból azért nem mindig jutott elegendő, amit kicsit a kamerabeállításoknak is tulajdonítok, egyszerűen kevesebb energia jutott bemutatni a környezetet. A szkriptben is találni helyenként hiányosságokat, de a bájos szereplők elcipelik a hátukon a filmet. Maga a szörny gyakran láthatóan számítógépes effekt, de néhol nem voltak restek építeni animatronikai bábokat, amit igazán pozitívumnak értékelek. Igazi nagy vérengzés nincsen benne, de a testdarabok azért helyenként kárpótolnak ezért. Vizuálisan ezen felül igyekeztek mindent a helyére pattintani, például remek megoldás volt, hogy a bestia szemein keresztül is láthatjuk a világot.

Egy kicsit pofátlan, vidám és hihetetlen mese ez, ahol nem mindig járnak jól a jók és rosszul a gonoszak, de képes megérinteni azt, aki nyitott a keleti kultúra poénjaira. Egy hosszú nap levezetése után bármikor megfelelő kikapcsolódás lehet.

Értékelés: 6.5/10

Plendil