Beteg elmékről sokan sokféleképpen értekeztek saját alkotásukban, de valahányszor végignézek egy ilyen témájú filmet, elgondolkodom, vajon mennyire akarják nyitva hagyni a kapukat az embernek, hogy eltűnődjön, vajon mi motiválja a gyilkosokat, azokat, akik másként látják a világot és mitől másabb az értékrendjük a mienknél. Marjane Satrapi rendező filmjében egy igen sajátos egyveleget kapunk fogyasztásra alkalmas csomagolásban, mégis elsőre nehéz lehet áttörni a burkot, ami megmutatja, ilyen élettel is szembesülhetünk – már ha túléljük a találkozást.

A helyszín egy átlagos csomagolóüzem, melynek rózsaszín egyenruhájában díszeleg Jerry, korunk emberének önreflexiótól mentes ideája. Az állandóan mosolygós fickót megrengeti belülről a laza, emancipált és egyénieskedő nő szobra, Fiona, aki a titkárságot vezeti. Amikor Jerry meghívást kap arra, hogy a céges buli szervezésében kivegye a részét, egyből tettre készen hasít belé az érzés, hogy elhívja randizni a nőt, ami a másik fél zéró érdeklődését látva meg sem történik. Közben képet kaphatunk arról, milyen mentális gondokkal küzd a férfi, aki időről időre beszámol pszichiáterének a tapasztaltakról, de mit sem törődve a következményekkel, nem akarja szedni a gyógyszereit. Két barátja, a beszélő kutya és macska a két fölöttes énjét testesítik meg: az álnok macska a végzetes ösztöneinek kiélését akarja elérni, míg a kutya az egyre inkább elfogyó morális szabadságjogának és önértékelésének maradványait képviseli. Aztán eljön a tragikus este, amikor merő véletlenségből a mellé keveredő Fionával elgázolnak egy rénszarvast, aki azt kéri, ölje meg Jerry, majd ügyetlenkedéséből fakadóan jó alaposan átszúrja a nő testét egy késsel. Ami ezután történik, az a balszerencse áradása és az örömök kiélésnek furcsa összjátéka, elsősorban Jerry szemein keresztül.

Főként azért élveztem a filmet, mert nem szokványos az atmoszférája: kevés sorozatgyilkosos filmben szállnak pillangók a gonosz gyomrában, vagy épp nem beszélget el barátságosan a levágott fejjel egy-két pofa sör mellett. Mégis, valahogy töredezett a helyzetek összefűzése, ritmikája, s talán emiatt lesz pár embernek nehezebben befogadható. Pedig igazán morbid humorral fűszerezték és a színészek is remekelnek benne. Hiába épít sztereotípiákra, nem lépik át a giccses hangsúlyozás határvonalát és nem akarnak mindenáron grimaszolni. Ugyanakkor a báj és bűvölet mellett teljes mellszélességgel ott a ború, ami Jerry kiskorának részleteivel igyekszik kitolni az érzelmi skálát minden irányba. Szintén érdekes felvetés volt, hogy mikor is jár jobban egy személyiség: ha beveszi a kapszuláit és visszazökken a zord és szürke világba, ahol a fájdalom bármelyik sarokból támadhat, vagy hanyagolja ezt és továbbra is plüss melódiákat dúdolva építi a body-countot, amit nem is él meg annyira disszociatív cselekvésnek. A végére persze minden megoldódik, még ha ez kismillió műanyag tárolóedény felhasználását is veszi igénybe.

A szkript maga elgondolkodtató és képes hullámokat indítani a néző felé. Messziről sem tökéletes, mert vannak helyzetek, amikben túl egyszerűen elsikkad a főhősünk esetleges felelőssége, de ezt vehetjük úgy is, hogy a többiek olyannyira el vannak a saját kis világukkal, hogy igazából észre sem veszik, ha valaki eltűnik. Ryan Reynolds izmos alakítására sokat kellett várni, de most megtört a jég: saját hangján szólítja meg a különböző állatokat, amik ennek ellenére egyediek és gyakran a humor magvát szolgáltatják. Az operatőri munka kifejezetten élvezetes, még a kicsit elszállósabb jeleneteket is kézben tartották. A zene szintén korrekt, kiegészítő jellegű, a vágásokat szemügyre véve pedig megállapítható, hogy nagyon készültek a szkriptnél, ugyanis sok esetben meghatározó erejű tud lenni. Sajnos a színészek közül többen kicsit idegesítőek, de Anna Kendrick és  Jacki Weaver  megmutatja, hogyan is kell ezt csinálni, minden sallang nélkül.

Ha elsőre nem is jön át a dolog, érdemes gondolkodni rajta, mert érdekes és értékes témát feszeget, s ha lebontjuk a negédes világot körülötte, előbukkan a valódi szomorú és véres valóság.

Értékelés: 7/10

Plendil