Minden úgy kezdődött még 2011-ben, hogy a 2004-es, egyébként sokak számára megosztó film folytatását fogja elkészíteni a stáb, és ezen belül is az író-rendező Dean Jones. Ebből végül nem lett semmi, annak ellenére sem, hogy sok jelenetet az eredeti folytatáshoz készítettek el, azonban a producerekkel megromlott a viszony. Így maradt az alcím, vagyis a főgonosz neve: Coffin Baby. A folytatásoktól eltérően tehát igyekszem úgy bemutatni ezt a filmet, mint egy önálló darabot, annak ellenére is, hogy kézenfekvő több okból is az összevetés.

A film kezdetén elkezdődik a nagy vérömlés, ugyanis lakásban a rongyos ruhába bújt gyilkos szétmarcangolja egy lány arcát. A hozzá közel álló barát és a nővére lesújtva fogadja a hírt, miközben a srácot gyanúsítottként akarják fogva tartani. A tükörre felírt furcsa szöveget a lány felmásolja a karjára, majd a rendőrkocsiból elhurcolja Coffin Baby, hogy kínzós játékának főszereplője lehessen. Eközben számtalan kivégzésre kerül sor a jelenetekben és Freddy vallomásáig nyoma sincs semmiféle történetfolyamnak. Az elrablás napjaiból csak apró momentumok kerülnek bemutatásra, míg aztán sorra kerül a srác is a munkapadon, és nehezebb lesz utána összerakni, mint a puzzle-t. Samanthának nincs más hátra, szabadulnia kell fogvatartójától, ha nem akarja ugyanígy végezni.

A műfajhoz igazodó hasonlattal élve több sebből is vérzik az alkotás és csak apró pillanatokban éreztem, hogy egy-egy eltalált beállítással találkoztam volna, de ezek nagy része is másolás volt egyéb filmekből. Nagyon úgy tűnt, hogy a Toolbox-os producerek nem véletlenül hátráltak ki a film mögül, ugyanis egy nagyon lazán összefércelt alkotás, amiből legelsőre az tűnik ki, hogy a félelemkeltés és a suspense teljes mértékben hiányzik. Egyszerűen semmibe nem lehet kapaszkodni, mert a gonosz ugyanannyira jellemtelen, mint a főhősnő, akinek az arcáról mindent le lehet olvasni, kivéve a rettegést. Álszínészet folyik a rendőrőrsön is, és az operatőrt sem tudnám dicsérgetni, habár néhol tényleg látszott a verejték, de mindez akkor sem állt össze eggyé. Szintén csúnya hibákkal van tele a mű, ha a vágásokat vesszük figyelembe, több helyen a mozgásokat szakították félbe vagy épp értelmetlenné válik egy snitt, mert nincs kifejtve és rövid az elképesztően sok, 95 perces játékidőhöz viszonyítva. Ezzel együtt sajnos azt kell mondjam, így is többször húzták az időt, ami a sportokban sem megengedett viselkedés, és lelombozó. A legnagyobb vétkes azonban a szkriptíró, hiszen olyan átgondolatlan részekkel tűzdelték meg a filmet, amiktől néhol inkább röhejessé válik a felhozatal.

Külön kiemelném, hogy az egész filmen érződött, mennyire a vizuális parádéra akartak rámenni, s valahol talán még működött is volna, ha nem akarják bemagyarázni, hogy egy  levágott végtag fertőtlenítésekor a hegesztőpisztollyal az egész alkart végig kell izzítani… De ez csak egy példa a sok blődség közül. A make-up és a belezős effektek tűrhetőek voltak, de a Rob Zombie-féle videóklipes összevagdosás másolása, a videószerkesztő programban lévő összes effekt használata és a húszféle betűtípus használata arra vall, hogy maguk sem igazán tudták, mit szeretnének összehozni. Gyenge, kellemetlenül gyenge próbálkozás, lehetőleg kerüljétek el.

Értékelés: 2/10

Plendil