Történt már veletek olyasmi, hogy elkezdtek nézni egy elvileg misztikus vezérfonallal operáló filmet, és úgy kb. 10 perc múlva összeállt az egész kép, innentől kezdve pedig unalomba fulladt az egész?! Mostani filmünk is hasonló praktikákat tartogat azok számára, akik figyelmeztetésem ellenére is bátran hajlandóak másfél órát rászánni az életükből.

Főszereplőnk néhány másik emberrel egy elhagyatott kórházban ébred. Fogalma sincs, hogy került oda, kik azok az idegenek, és hogy mi ez az egész, ugyanis semmire sem emlékszik az ébredése előttről. Megbeszélik, hogy csoportokra oszlanak, és úgy nézik végig a kisköltségvetésű folyosókat, hogy mielőbb valamiféle kiutat találjanak. Persze tervük hamar dugába dől, ugyanis az egyetlen kifelé vezető ajtó el van barikádozva, kívülről pedig több mint fenyegető hangokat sodor a szél, így kénytelenek valami alternatív kijutási lehetőséget keresni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki elkezd a saját feje után menni – és persze az sem titok, hogy egyenként haláloznak el a szereplők, de ekkor már különféle látomásokat, illetve burkolt félmondatokat is kapunk a retrospektív bevillanások között, mankóként…

Aki nézett már hasonló jellegű filmet – jelesül: egy rakás különféle idegen egy misztikusnak tűnő helyen tér magához, semmire nem emlékszik a múltjából, stb. – az már kb. tíz perc után rájöhet, hogy mi is ez az egész cucc, amiben belecsöppentek. És ehhez nem is kell sokat agyalni, mert a kórház szedett-vedett folyosói szinte a megoldásért kiáltanak! Ezután pedig marad a tömör unalom, ami végigkísér a kiszámítható (és egyben hányingert keltően szentimentális) zárásig, de a jellegtelen vagy gagyi jelzőt is éppúgy használhattam volna. Talán ezért sem véletlenül juttatja eszembe a zseniálisan szar Vanishing on 7th Street c. marhaságot.

Mindez pedig nemhogy másfél, de legalább 2-3 órának tűnik, ugyanis esetlen színészeink alig bírnak valamit is nyújtani, de ez még mind semmi azokhoz a démoni lényekhez képest, akik hátán vállfa-drótból hajlított csonka szárnyukkal próbálnak rémisztően grimaszolva járkálni, hogy aztán gazdájuk fenyegető ábrázata mögé bújjanak, ami kb. megint annyira hiteles, mint Csonka Pici az Operában. Kisköltségvetésű unalomhalmaz, messze kerülendő!

Értékelés: 3/10

eyescream