5 szerencsés olvasónkkal együtt részt vehettünk a Fekete ruhás nő 2: A Halál Angyala premier előtti vetítésén – ezúton is köszönjük a meghívást a Freeman Filmnek.

A film 40 évvel játszódik az első rész után, azaz ezúttal egy remake folytatását láthattuk a poraiból feltámadt Hammer Stúdió jóvoltából. A helyszín ismételten a mocsár által körülölelt Eel Marsh ház, amit még ennyi év elteltével is a fekete ruhás nő szelleme kísért, és ahol még továbbra sincs egy gyermek sem biztonságban.

1941-et írunk, amikor a háború-szaggatta Londonból két tanítónő, Eve Parkins (Phoebe Fox) és Jean Hogg (Helen McCrory) egy csoport gyereket menekít vidékre a világháború borzalmai elől – balszerencséjükre azonban nem tudnak semmit sem a ház és lakója múltjáról.

 
A film elején pontosan ez ad egy nagyszerű atmoszférát – a környezet még mindig félelmetes és rideg, a falu Eel Marsh közelében még halottabb, mint legutóbb, és a legtöbb néző pontosan TUDJA (hiszen ez egy folytatás…), hogy vélhetően mi fog történni.

A szereplőket sikerült ügyesen eltalálni, Eve, a mindig mosolygó, de személyes tragédiájával küzdő fiatalasszony szimpatikus karakter, akinek tud szurkolni az ember. Edward, a szüleit nemrég elvesztő gyerek játéka kellőképpen egyensúlyoz a szerencsétlen és a “creepy” között félúton, és Harry, a vonatúton megismert pilóta szintén emberi karakter. Külön érdekesség, hogy láthatjuk Adrian Rawlinst is egy kisebb mellékszerepben, aki az eredeti 1989-es tévéfilmben játszotta a főszerepet. Minden adott egy jó filmhez – a háttér, szereplők, történet, atmoszféra – a fekete ruhás nő folytatása mégsem hoz egy kiemelkedő horror élményt.

Amíg az első rész nagyon kreatívan találta meg a középutat a hangulat keltette félelem, és a nézőt hirtelen ugrasztó ijesztések (jumpscare) között, a második résznél ez már nem sikerült ennyire jól sajnos. A film elején felépítik a félelmetes környezetet, majd ezt 2 percenként felbukkanó ijesztésekkel (gyenge idegzetűeknek nem ajánlott a film, legalább annyiszor fel fog ugrani a néző, mint a Kör, vagy Átok alatt tette!) teszik tönkre, amin csak ront, hogy a film második fele már más helyszínen játszódik. Az egész “fekete ruhás nő” hangulat az Eel Marsh háznak a köszönhető – így ez nem volt jó döntés.

Tom Harper filmje ettől még egészen nézhető, sőt, tipikusan az a film, ami moziban sokkal nagyobb élményt nyújt, mint a tv/monitor előtt, de ez az az alkotás, amiből többet ki lehetett volna hozni…kár érte.

Értékelés: 5.5/10

Fixxer