“Mars Needs Women, Angry Red Women” – Rob Zombie 2010-es albumának köszönhetem ezt a filmet (imádom a szövegei, illetve a számokba bevágott sample-k alapján megkeresni a felhasznált filmeket) illetve úgy általánosságban az útmutatást Larry Buchanan munkásságához. A film ezúttal is megkerülte a mozikat, a költségvetés nagyjából hasonló volt az Eye Creatures-höz – a végeredmény azonban sokkal kellemesebb lett.

 

A Marson egy genetikai betegség következtében aránytalanul megnő a férfiak és csökken a nők száma. Mivel ez hosszú távon a fejlett civilizáció kipusztulásához vezethet, a humanoid marslakók öttagú különítményt küldenek a Földre, hogy nőket raboljanak, hátha a segítségükkel helyreállítható a génállomány. Miután a teleportálással kapcsolatos kísérleteik sorra kudarcot vallanak, és a hadsereg is felfigyel tevékenységükre, az idegenek embereknek álcázzak magukat, és elvegyülnek egy földönkívüli támadás elleni védelemről tárgyaló konferencia látogatói között, hogy 24 órán belül elraboljanak fejenként egy fiatal, genetikailag megfelelő lányt. A küldetésüket bonyolítja, hogy miközben a szakértők egyre közelebb jutnak a küldetésük megakadályozásához, az idegenek vezetője, Dop, beleszeret kiszemelt áldozatába, a konferenciát vezető Dr. Bolenbe.

Ahogy már a bevezetőben is említettem, a film sokkal szórakoztatóbb, értékelhetőbb, mint az Eye Creatures, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy Buchanannak nem kellett volna számtalan megmosolyogtató megoldást alkalmaznia, főleg, miután a költségvetés egy jelentős részét már elköltötte jóval profibb színészek, például az Adam West-féle Batman széria Batgirlje, Yvonne Craig, és a Disney filmekkel elhíresült Tommy Kirk felbérlésére. Rengeteg raktárfelvételt használtak rakétakilövésekről, a forgatás helyszínéül szolgáló város gimnáziumi királynőválasztásáról (melyet még a történetbe is beépítették), több olyan jelenetet forgattak, amelyeken a kamera egy statikus, mozdulatlan tárgyra fókuszál, miközben a szereplők beszélnek, vagy pont beszéd nélkül, lassan mozognak, hogy elnyújtsák a jeleneteket. A nap és az éjszaka váltakozása végre konzisztens, de egyes éjszakai jelenetek látványosan nappal készültek, mesterséges sötétítéssel. A földönkívüliek eredeti alakjukban egyszerű egész testes úszóruhát viselnek, de még a ruhák és a színészek méretét sem sikerült összeegyeztetni. Az idegenek teleportálását pedig egy már-már szánalmas vágási technikával oldották meg: egyszerűen összevágtak egy felvételt az adott helyszínről azzal a jelenettel, amelyen az idegent alakító színész már beállt a helyére. A forgatókönyvben pedig iszonyatosan felborultak az arányok, a bevezetés és előkészítés túl hosszú, és pont a lényegesebb részekre, mint Dop és Marjorie szerelmi szálára nem jut elég idő. Pedig az adott szerelmi szál az, ami végső soron a számtalan hiba ellenére megmenti a filmet. Kirk és Craig is nagyon korrektül játszanak, Kirk pedig saját magának írta meg a monológot a Mars pusztulásáról, amely a film egyik legjobb jelenete. Buchanan is szerette ezt az alkotását, a 90-es években jelentette be, hogy szeretne neki nagyobb költségvetéssel folytatást készíteni, de hiába próbálkozott, nem tudta összeszedni a szükséges támogatást. Ennek ellenére egy kellemes Zs-kategóriás sci-fi, az egyik legjobb Buchanan munkásságából

értékelés: 4/10

Zoo_Lee