Nehéz eldönteni, hogy ez a film egy negatív utópia, társadalomkritika, különös szerelmi történet vagy egy beteg elme lidércnyomásos kirohanása. Akaratuktól és egyéniségüktől megfosztott emberek, gépek uralta világ és totális ellenőrzés minden felett. A címben szereplő kód főszereplőnk nevének megfelelője, illetve inkább azonosítója, hiszen olyan, mint név nem létezik.

Mindenki egyenlő, minden roppant steril és jól kontrollált. Akár egy ideális világnak is tűnhetne, ha nem lenne az az ára, hogy gondosan adagolt drogokkal csinálnának engedelmes biorobotokat mindenkiből. Bocsánat, itt már nincsenek is egyének, mindenki a tömeg része, a tömegből, a tömegért. Az élet céltalan és egyhangú, de ez senkit sem zavar. Hiszen még a digitalizált Jézus is vásárlásra buzdít. Vásárolj és legyél boldog.

A bonyodalom, illetve a változás akkor következik be, mikor THX elköveti a “gyógyszerbűntényt”, azaz nem a megfelelő gyógyszereket szedi be. Ez azonban korántsem a lázadó magatartásának vagy rendszerellenes fellángolásnak köszönhető, az ok, hogy lakótársa, LUH 3417 emberi érzelmekre ragadtatta magát és kicsit ügyeskedett a férfi piruláival.

Frissen kibontakozó szerelmük és önkényes rehabjuk azonban nem marad következmények nélkül: Börtönbe kerülnek. A jövő börtönében azonban nincsenek rácsok. Igaz, más sincs. A jövő börtöne a SEMMI. Nem csoda, hogy ez egyeseket az őrület határára vagy azon túlra sodor.

A játékidő meglehetősen szűkös, mégis kihasználatlan marad és némi csalódottsággal vagyunk kénytelenek a befejező képsorokat nézni. Nem tudjuk meg, például, ki vagy kik irányítják a gépeket, az embereket, mi az előzménye ennek a kifordított világnak. Több szál elvarratlan vagy kissé légből kapott, a megoldások különösek, néha szinte már nevetségesek, gondolok itt a kijárat keresésére. Túl sokat szerettek volna belesűríteni, így megint bebizonyosodik, hogy a kevesebb néha több.

Értékelés: 4/10

psychozsofi