Számtalan módon (fekete-fehér némafilm, stop motion animáció, illetve low-budget rövidfilmek sokasága) próbálták már sikeresen feldolgozni H.P. Lovecraft földöntúli istenségeivel foglalkozó, okkultista történeteit, de humoros formában eddig még csak egyetlen művel találkoztam (The Last Lovecraft: Relic of Chtulhu), bár igazából az sem győzött meg. Jelen cikkem alanyában bíztam, aminek már a figyelmeztetése is egészen csodálatraméltó: „Kérlek, ne tedd fel a filmet egyik torrent-oldalra se. Ha mégis megszeged, megidézzük a Nagy Öregeket!”

Az Arkham városában játszódó történet Carter Wilcox visszaemlékezéseként elevenedik meg előttünk. Az illusztrátorként dolgozó lúzer srác régóta szeretné már elveszteni a szüzességét, de eddig még nem talált rá megfelelő személyt. Aztán megpillantja a call girl-ként dolgozó Riley-t, és egyből beleszeret. Többek között meghívja műtermébe, hogy lefesthesse meg ilyenek.

Közben a főgenya és latex maszkos emberei egy fura fenék-anyagjegyet keresve gyilkolnak le különféle csajokat, azt viszont nem sejtik, hogy Edna Curwen, a félszemű professzornő ellopta tőlük legszentebb relikviájukat, a híres Necronomicont, és most Cartert bízza meg, hogy másolja le nekik, mert csak úgy menthetik meg a világot, ha titokban kicserélik az igazival. Carter persze semmit sem ért az egészből, így csak randizik tovább a csajjal, amíg munka közben egy strip klubból el nem rabolják a Chtulhu-hívők, akik aztán megidézik a Földöntúli Rettenetet, hogy felcsinálja őt. Riley pedig egy idegen entitással a belsejében nemsokára elkezd öldökölni.

Professzornő segédje sikeresen visszalopja a könyveket, de a nyomukba loholó főgenya és emberei Carter lakásában lecsapnak rá. Szobatársa, Erica Zann földöntúli szinti-zenéjével ugyan elintézik a latex maszkos segítőket, de a Necronomicon ismét náluk, így kénytelenek a kultisták templomába beszökni, ahol a már teljesen szörnnyé vált Riley megszüli a kis polipot. Az időközben elkapott és cellába zárt Erica és Carter egymásra talál, kefélnek is egy ízeset, majd a segéd kiszabadítja őket, innentől pedig elkezdődik a végső harc az átváltoztatott követőkkel, és magával a szörnnyel…

Mint horror-paródia nem túlságosan állja meg a helyét, és Lovecraft-történetekből merített cselekménye is meglehetősen gyenge lábakon áll, ennek ellenére mégis lehet találni benne szórakoztató perceket. Olyan nonszensz agymenésekkel kedveskednek nekünk, mint például a monitorból előkígyózó csöcs-szörny vagy Pickman életre kelt, másfél méteres, fogakkal ellátott farka, de mind közül mégis az a legmulatságosabb rész, amikor Riley már Cthulhu Jr.-ral a testében rémséges módokon kezdi el megbüntetni a call girl szolgáltatást igénybe vevő kretén alakokat.

Szereplőink egyébként a leghíresebb Lovecraft novellák karaktereinek nevét vették kölcsön vagy legalábbis felismerhetően, úgymint: Erich Zann / Erica Zann, Riley / R’lyeh, Carter Wilcox / Randolph Carter, továbbá Rick Pickman. Dr. West stb., ami elsősorban a rajongóknak tűnhet fel.

Olcsó produkció lévén senki ne készüljön hatalmas CGI-parádéra, helyette fedetlen mellekkel meg minimál polipos maszkokkal (mely alatt simán látszik az arcuk) próbálják menteni a menthetőt. És egy-két igazán humoros jelenetet leszámítva inkább trash-jellegű az egész próbálkozás. Nyilván több pénzből élvezhetőbb paródiát tudtak volna tető alá hozni, ez most így sikerült.

Értékelés: 6/10

eyescream