Már a főcím alatt sejteni lehet, hogy Donald G. Jackson zen-buddhizmussal átitatott, poszt-apokaliptikus környezetben játszódó, harcművészeti elemeket is magában foglaló filmjével bizony nem lesz minden teljesen rendben, sőt!! Szamuráj karddal hadonászó bikinis csajok, sivatagban rendületlenül doboló kimázolt arcú fazon, úszószemüveges főgenya, félmeztelen görkoris ellenállók… és ez még csak a felszín! Ennél sokkalta borzalmasabb dolgok történnek ebben a 78 perces, mára már kultikussá vált filmtörténeti csodában! Továbbá megkérnék minden gyenge idegzetű, vagy trash-filmek iránt kevésbé fogékony olvasót, hogy a saját érdekében ne folytassa tovább a cikket!!

Mintha egy iszonyatosan tré, kilencvenes években készült, az akkori trendeknek megfelelő, végtelenített videoklipet nézne az ember, amiben néha érdemben is történik valami, nem csak random marhaságokat (pl. szamuráj kard, félmeztelen és tökpucér nők, valamint egyéb ízléstelen kellékek) dobálnak be egymás után. De nézzük is a történetet:

Donaldo atya Az Ostromlott Fény Iskolájában hívatja Hawk nevű tanítványát, hogy elmondja neki legújabb küldetését: ki kell szabadítania, Sparrow húgukat a Keréken Gördülők Urának, a Fáraónak a fogságából. Hawk elindul, de sajnos elkésik. Lehangoltságában öldökölni kezd szamuráj kardjával, majd a vérontástól megfáradva elmegy egy Tarot nevű, bölcs és igazságos jósnőhöz. Ezután kisebbfajta pihenőidőre vonul, ahonnét megerősödve és felbátorodva tér vissza, hogy a gonosz Fáraó vérét vegye. Útközben viszont találkozik a Fény Tétlen Tanítványával, gyönyörű Stella Speed-del, akinek megtanítja neki a kardforgatás művészetét, és csatlakozik hozzá. A Fáraó közben mindkettőjüket elkapja, majd megszöknek tőle, majd a Fény Mesterének Iskolájában összeházasodtak. Boldogságuk viszont nem tart sokáig, ugyanis a Fáraó halála után egy gonosz csávó, a Szent Bűnöző megbabonázza a csaj lelkét, és arra kényszeríti, hogy egy végtelen limbót járjon a pusztaság közepén, miközben egy összemázolt arcú pacák dobol neki.

Hawk a Szent Bűnöző után ered, de mielőtt még odaérne, egy szőke nő majdnem megbünteti, mert görkorcsolya helyett Harley-n érkezik, de mivel jószívű, ezért végül továbbengedi. A Szent Bűnöző mindenféle gonosz módszerekkel leköti Hawk figyelmét, miközben rászabadítja csatlósait a védtelen fénytanítványokra. Nem titkolt célja, hogy átállítsa Hawk-ot a Sötét Oldalra. Mivel Hawk-ot nem is olyan könnyű rábeszélni a csatlakozásra, ezért a Szent Bűnöző szövetséget köt az alvilág urával, a rettegett Fekete Lovaggal, aki szerint „csak egy pokolbéli ördögi démonkutya tanítvány szívhatja ki a jóság utolsó morzsáit Hawk-ból”. Ezután a Démonok Völgyébe küldik Hawk-ot, hogy szembenézzen újabb kísértésekkel, de miután nagy nehézségek árán sikerül legyőznie a hárpiákat, a Fekete Lovag feljön erre a világra, hogy megküzdjön vele. A harcból aztán persze semmi nem lesz. Ezt követően egy különleges lakomával kedveskedik a Bűnöző, majd elhozza Stellát, hogy Hawk-ot még jobban összezavarja.

Hawk útnak indul Donaldo atyát megkeresni, aki időközben elmegy Szent Bűnözőhöz, hogy a Jó és a Rosszról hadováljanak. Vitájuk csúcsán öt percig csak bazmegolnak, kb. ez a film legjobb része. Aztán a Fekete Lovag rabszolgává akarja tenni az atyát, de csak megsebzi, de a bushido erejétől felgyógyul. Végül Hawk elindul, hogy a Szent Bűnöző karmaiból megmentse Stellát. A fináléban pedig a megtért Bűnözővel együtt hatalmasat buliznak.

Az egész szürreális, poszt-apokaliptikus görkoris elmebetegség koncepcióját figyelembe véve, mintha a Surf Nazis Must Die c. Troma rémkedés eltitkolt, második részét nézném, annyira brutálisan mocsokszar az egész, minden egyes perce egy maradandó károsodást okozó, agybomlasztó faszság. De még talán a leggenyesebb Troma produkcióhoz való hasonlítás is túl kedves ennek az emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan fércműnek, mert ott legalább néha szokott lenni egy forgatókönyv vagy valami hasonló, ami alapján felépül a film.

Alig tíz perce nézed ezt a szart, de garantáltan kicsinál! Azt is megbánod, hogy a világra jöttél; térden állva fogsz majd könyörögni a megváltó halálért, de legalábbis, hogy folyjon ki a szemed, minél előbb! És az a legrosszabb az egészben, hogy ha esetleg tovább is jutsz, kb. félpercenként vered majd a fejed a falba, hogy mi a kurva anyja ez, mert annyira kivehetetlenül zavaros, ami a képernyőn történik. Hogy egyáltalán miről szól ez a FOS?! – arról aztán fogalmam sincs. Csak logikátlan módon csapongunk az események között össze-vissza, miközben kurva idegesítően dobolják szét az agyunkat. Néhol meg gitárzene szólal meg vagy éppen country, de koncepciót ne is keressetek benne, mert az nincs. Mindezek tetejébe pedig megszámlálhatatlan mennyiségű, totálisan értelmezhetetlen zen-bölcsességet kapunk a pofánkba, mint pl. „szexuális vágy a bolondok teája” stb.

A cselekmény közben random módon feltűnő, félmeztelen táncos lányok képeivel próbál valamiféle érzelmi hatást produkálni, részünkről leginkább egy könnyed harakiri lenne a megoldás. Csupán 78 perc az egész, de ez a 78 perc aztán baromi kemény, embert próbáló feladat! Ez nem csak egy trash a sok közül, hanem ez maga A TRASH! És, most fogózkodjatok meg, mert ennek az iMDb-n 1.9 pontot elért ordas szarkupacnak két további folytatása is készült: The Legend of the Roller Blade Seven – 1992, illetve a Return of the Roller Blade Seven – 1993. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: HA KEDVES AZ ÉLETETEK, NEM NÉZITEK MEG!!

Értékelés: -1/10

eyescream