Filmünk elején megtudhatjuk, hogy az USA-ban 1967 óta, több mint háromezren találkoztak Bigfoot-tal. Szerény véleményem szerint ez a szám legalább a tízszerese az említettnek, ugyanis rengeteg kurva rossz film készült róluk, azt pedig elég sokan megnézték. Tovább a szakértők véleménye szerint a lények csak akkor erőszakosak, ha provokálják őket. Ha engem kérdeztek, én is elég erőszakos tudok lenni, ha ehhez hasonló szar mozikkal provokálnak, mikor abban bízom, hogy végre egy normális, korrektnek tűnő Nagylábas horrort kapok…

Egy testvérpár és azok barátai bácsikájuk erdei házába indulnak, és útközben elütnek valamit, de igazából fogalmuk sincsen, mi lehetett az, mert elmenekült. A többszörösen nehezített körülmények hatására – ház felé vezető utat egy kidőlt fa akadályozza, pluszba egy disznót kell kizavarni a nappaliból – úgy döntenek, hogy a kocsiban alszanak. Brian valamiféle artikulátlan sírást hall, de inkább megtartja magának.

Másnap kezdetét veszi az őrület, ami miatt végül is idejöttek: biciklivel tóba ugrálásukat kamerára rögzítik, hogy aztán mielőbb hatalmas nézettségű, instant YouTube-sztárok legyenek – és ezzel sajnos nem csak ők vannak így, mert egy egész generáció konkrét életcélja ez, ami amúgy szerintem kurva szánalmas. Brian estefelé beszív, és elmegy bigfoot-ra vadászni, de mivel egyet sem sikerül rögzítenie, így hát telekamerázza a házat és a környékét. Estefelé viszont már tényleg a közelben szaglászik az említett lény. Nem csoda, hogy fiataljaink gyorsan el akarnak tűzni a helyről, mielőtt valami bajuk lesz, de a nagylábú jószág csak nem szarrá aprította a kocsijukat?! Mentő ötletként elbarikádozzák magukat, miközben egyik társuk bringával indul el segítségért…

Kezdem ott, hogy még életemben nem láttam egy korrektnek mondható bigfoot-os filmet – pedig aztán betöltöttem már a harmadik X-et -, ezért aztán megnyugtatok mindenkit: Eduardo Sanchez (Ideglelés) produkciója sem lesz az. Magával a lénnyel nincs is különösebb bajom; mert egyrészt marha keveset mutatják, de mikor a végén egészalakos, részletes bemutatkozási lehetőséget kap, akkor sem lehet kinézetébe belekötni, olyan tények viszont roppant elgondolkodtatóak, hogy ezek a lények miért dobálnak bicikliket, futnak rettentő gyorsasággal vagy löknek bele lakókocsikat szakadékokba, valamint honnét a fenéből tudhatják, hogy a fiatalok kocsiját kell legelőször tönkretenni, és akkor nem mennek sehova?! Ezzel szemben lakhelyként funkcionáló földalatti üregét jó ötletnek tartom.

Ami az ilyen jellegű found footage filmekben baromi irritáló, az itt szintén jelentkezik: oké, hogy mindent rögzíteni kell a hitelesség érdekében, de miért nem lehet letenni azt a nyamvadt rühes kurva kamerát, ha például a társad életét kell megmenteni vagy hasonló dolgok?! Biztos megérté ezt a Kedves Néző is, hogy most az a fontosabban. Pont ilyen momentumok miatt csorbul a kvázi pszeudo-hitelesség. Meg az olyan agyatlan szereplőktől, akik töksötétbe az aktuális búvóhelyről előjőve elkezdenek vaktában puskával lődözni, hogy még véletlenül se meneküljenek meg, de az is több mint röhejes momentum, amikor Brian a film végén teljesen meghatóan magyarázza a bigfoot-nak, hogy „sajnálom, baleset volt. nem akartam megölni”. Ha rám hallgattok, nem okvetlenül fontos ez most megnéznetek. Nem maradtok ki semmiből.

Értékelés: 6/10

eyescream