2010-ben a Ford testvérek egy hatalmasat robbantottak a zombifilmek piacán a The Dead című filmükkel, amit az afrikai setting és a kultúrális elidegenedés hangulata tett egyedivé. A műfaj rajongói imádták és nem ok nélkül. Tűkön ülve vártuk a második részt.
A vészjósló kezdet már a a főcím szekvencia alatt kezd forrani, és a film első pár perce alatt már robban a bomba: zombik! Eleinte csak egy kis faluban, majd India nagyvárosáiban tombol a járvány. A világvége káoszban egy amerikai fiatalember próbálja kimenekíteni indiai szerelmét egy megmentett kisfiú segítségével. Nézpont kérdése, hogy mi a fenyegetőbb: a lakmározó zombik, vagy a kapcsolatot ellenző szigorú, india apa…
Viccet félretéve, a Dead 2 nagyon durván felülmúlta várakozásaimat, mégpedig azért, mert ez a film egy életre kelt National Geographic album. Komolyan, nem kizáróag azért mondom, mert gyönyörűek a képek, hanem maguk a kompozíciók és fények, illetve az emberi érzelmek az arcokon: mind, mind életre kelt World Press Photo remekmű.
Néhány gondolat és összevetés az első résszel: ott ugye Afrikában jártunk, és az egész arról szólt, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk egy másik, teljesen ismeretlen világban. India ezzel szemben közelebb áll a nyugati ember lelkivilágához, legalábbis közelebb, mint Fekete Afrika. Angol nyelvterület, más, de egyben kiismert normák világa. Ebben a filmben is a kultúrák összecsapása a fő mozgatórugó, de most nem áthidalhatatlan a különbség, mint Afrikában. Mivel Indiában járunk, így a film is sokkal pörgősebb. Több ember, nagyobb káosz, és ez a film sokkal véresebb is elődjénél. Amíg az első részben a sárga színárnyalatok domináltak, és a perszelő kopár világ, itt gyönyörű bordó és pirosas színek illusztrálják India sokszínűségét, ezzel is jelentősen realisztikussá, de mégis NatGeo-sá téve a filmet. Elképesztő képet kapunk a tájról, az emberekről.
A Dead mindkét filmje azon kevés zombifilmek közé tartozik, ahol tényleg izgulunk a zombitámadásokkor. És mindkét film gyönyörű. Legszívesebben az összes képkocát bevágtam volna ebbe a postba. Le a kalappal. És mélyen meghajolva..
értékelés: 10/10
levyathan
A felvételek néhol tènyleg gyönyörűek ( a tàj jellegéből adódóan), de maga a film egy jellegtelen,súlytalan nagy semmi. Nincsenek karakterek, nincs sztori, csak szituàciók. Monoton szenvedès volt szàmomra.