Amennyiben nem vagyunk lusták, és az iMDb-n utánajárunk, két darab Troll 3 címmel ellátott filmművészeti csodára is bukkanhatunk. Ezek közül az egyiket, az 1993-ban készült a Contamination .7 aka Creepers aka The Crawlers című Joe D’Amato és Fabrizio Laurenti koprodukciót Miskei kolléga nem is olyan régen bemutatta, a másik förmedvény viszont csak rám várt, ugyanis meg voltam győződve, hogy az első két rész után – amely a fantasy és a kegyetlen ostobaság határát súrolja – hasonlóan színvonalas produkcióval fognak elkápráztatni…

Már maga az a momentum egyszerűen zseniális, hogy alig kezdünk bele a ’Troll 3’ című film nézésébe, ’Quest for the Mighty Sword’ cím virít a képernyőn, miközben a magyar narrátor ’A hobgoblin’ nevet duruzsolja a fülünkbe. Akkor most mégis melyik?! Ha jobban belegondolunk, igazából tökmindegy, ugyanis a filmet jegyző David Hills név mögött a hatalmas digó filmmágus, Joe D’Amato állt, aki ugye nem különösebb igényes produkcióiról híres. Most is csak egy ilyen épp-hogy-költségvetésből valósította meg az Ator nevű fantasy sorozat záró epizódját, a Troll név használata meg gondolom csupán csak egy ügyes figyelemfelkeltést volt a forgalmazók részéről…

De lássuk is a történetet, hátha valakinek ennek ellenére is kedve támad megnézni. Egy magát embernek álcázó troll vagy goblin – mert ugye a Troll második része óta tudjuk, hogy tökmindegy, nem számít – megöli a régens királyt, de olyan ügyesen dobja dárdáját az uralkodó szívébe a katonai őrség legnagyobb ámulatára, hogy még az általa védelmezett Szent Grál kardja is kettétörik. Az uralkodó özvegye ezután lepaktál egy Grindel nevű trollal (vagy goblinnal), hogy segítsen neki meghalni, mert férje nélkül már nem élet az élet, illetve tákolja már össze a két darabra esett kardot, cserébe megkapja a kisfiát megőrzésre, egészen 18 éves koráig, amikor immáron ő lesz a kard jogos tulajdonosa. Mondjuk nem tudom, mi ebben az üzlet a nőnek, de biztos. Grindel valójában halálos méreg helyett bájitalt kever az özvegynek, és rendkívül esztétikusan kivitelezett gumimaszkjában smacizik vele egyet.

Remek vágásoknak köszönhetően a már majdnem 18 éves Athor-t láthatjuk, aki egy néha madárrá változó asszonyságtól megtudja, hogy anyja mégsem halt meg, csak valahol a világban kóricál. Erre bosszúból többször is megpróbálja megölni Grindel-t hamis kardokkal, mire egy kő mögött elrejtve megtalálja az igazi fegyvert. Két-három kalapácsütéssel gyorsan egybeforrasztja, majd jól kettévágja a gonosz kis lényt. Nagy szolgálatot tesz nekünk, ugyanis többet nem kell azt a baromi infantilis bevonuló zenéjét hallgatni…

Hősünk útnak indul, hogy kiszabadítsa a szerelmét, de előbb még meg kell találnia a Nyugati Királyság Kincsét, majd azt feláldozni az isteneknek. Egy barlangban megvív egy sziámiiker-harcossal – akik akár a Gyalog galoppjából is kiléphettek volna, annyira szánalmasan félresikerültek -, ráadásként pedig egy szintén olcsó, mini-Godzilla következik. Végezetül felajánl egy gyöngyből készült nyakláncot az isteneknek – nyilván ez lehet a hatalmas kincs. Csapdákon keresztül eljut halandóvá vált szerelméhez, akit mesébe illő módon, csókjával ébreszt fel. Közben dokumentumfilmekből bevágott random vulkánkitöréses jelenetekkel illusztrálják, hogy tombol Thorn haragja, bárki / bármi legyen is az.

Egy kocsmában aztán megpillantja elveszettnek hitt (értsd: Grindel szerelmi bájitalával bedrogozott) anyját, és miután megmenekíti, szépen egymásra találnak, és feloldódik az átok. Ezt úgy érik el, hogy a nő hirtelen vagy negyven évet öregedik, és kipurcan. Miután máglyán méltóképpen elégetik, a mocsárnál összefutnak a helyi menő torzfejű lényekkel, akiket egy bumerángos arc segít legyőzni, de alig paroláznak vele össze, máris katonák ütnek rajtuk, és elrabolják a csajt. Mint kiderül, Hagen (egy újabb troll vagy goblin, ezúttal a Keleti Királyság egyik uralkodójának haverja) emberei voltak a tettesek, mivel a ragyás Gunther herceg mindenképpen el akarja venni Dejanira-t, húgocskája, Grimilde pedig Atorra vetett szemet, szóval mindenki jól jár. Ator közben két darab őr kiiktatásával simán betör a kastélyba – micsoda profi védelem -, és éppen időben állítja le a szertartást. Harc nélkül odaadják a csajt, sőt a kedves uralkodó még kaját is biztosít nekik a hosszú útra – ez ugye egy cseppet sem gyanús nekik.

Miután kiderül, hogy Dejanira valójában Grimilde, Ator és a bumerángos társa visszatér a kastélyba, hogy aztán egy semmiből a karján termő nyilakkal (?) végezzen az öt percig instant módon kardot suhogtató őrökkel – ezen jelenet láttán valósággal könny kiszökött a szemembe -, és most már valóban kiszabadítsa szerelmét. Gunther ki tudja milyen megfontolásból, de Hagent magához ölelve önként ugrik bele a gőzölgő lébe, amely szinte azonnal szobrot csinál belőlük. Ezt a sorsot szánta a csajnak is, de Ator megmentette, így garantált a happy end.

David Hills, vagyis hát Joe D’Amato filmje egy olyan mikro-költségvetésű Conan a barbár féle, fantasy típusú kalandfilmre hajaz, amiben három helyszín, és tíz stábtag felhasználásával próbálnak meg másfél órányi izgalmas és szórakoztató anyagot összehozni. Már maga az a tény mindent elmond a filmről, hogy az elvileg 18 éves főhőst egy középkorú, kiélt fazon játssza, de kb. minden szereplő maga a megtestesült röhej. Botrányos vágások, jelenetről-jelenetre újra felbukkanó minimális díszletek és persze a Troll 2-ből oly ismerős, kurva igénytelen szörnymaszkok teszik feledhetetlenné ezt a hulladékot. És akkor még nem is beszéltem a szenzációs dialógusokról:

–          Most már nincs okom, hogy kövesselek benneteket.

–          Hát akkor ne kövess bennünket.

–          Tarts velünk…

Mivel elvileg a Troll (alternatív) harmadik része, így három pontot kap, pedig nem ér annyit.

Értékelés: 3/10

eyescream