Kicsit sem túlzás azt állítani, hogy a Bodom egyike az év legjelentősebb eseményeinek a magyar horrorfilmes közösség számára. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt állítja, hogy egy Magyarországon leforgatott, minimális költségvetésű független horror képes felkelteni a nemzetközi figyelmet, fesztiválokra kikerülni, külföldi forgalmazót találni, minden bizonnyal percekig csak röhögtem volna. A fenti eseménysor azonban mégis valósággá vált, a készítők jóvoltából pedig, bár a veszprémi premierre nem tudtunk eljutni, mi is megtekinthettük a filmet.

A Bodom két finn fiatal, Anniki és Pietari eltűnéséről szól, akik a hírhedt Bodom-tóhoz utaztak, hogy ott anyagot gyűjtsenek a lány szakdolgozatához a 60-as évek elején lezajlott brutális gyilkosságokról. Csak néhány holttest és egy kézi kamera maradt hátra a borzalmas este bizonyítékaként – a film pedig a felvételből, barátokkal, rokonokkal készített interjúkból próbál dokumentumfilmes stílusban fényt deríteni arra, mi is történhetett velük pontosan.

Nemrég készítettem egy emailes interjút a készítőkkel, amelyben megemlítették, szerintük a found footage horrorok 95%-a nézhetetlen anyag, a kijelentésükkel pedig csak egyetérteni tudok. Olyan műfajról van szó, ami eleve inkább egy érdekes kísérlet volt, mintsem a horrorfilmek jövője, ennek ellenére a filmipar villámgyorsan szárazra fejte, kliséhegyek alá temette és mindezek ellenére még a mai napig ontja az újabb és újabb teljesen érdektelen lehúzásokat, lassan olyan “forradalmi” ötletekkel, amelyek szerint az átlagos horrorfilm néző egy óvodás kísértetjelmeznek megfelelő fehér lepedőtől is képes megijedni. (Paranormal Activity 3 – ennél a jelenetnél megállítottam a filmet, és öt percig nem tudtam, sírnom vagy nevetnem kéne a puszta tényen, hogy ez moziba került és folytatást is kapott)

Éppen ezért féltem kicsit a Bodom megtekintésétől is – a film első tíz perce pedig riasztóan hullámzó színvonalon mozgott. Olyan érzésem volt, mintha a készítő csapat egy része maximális komolysággal kezelte volna a projektet, míg voltak olyan szereplők, stábtagok, akik nem igazán tudtak mihez kezdeni a szerepeikkel. Gondolok itt konkrétan arra az interjúra, ami az eredeti gyilkosságok túlélőjével, Nils Gustafssonnal készült, az őt játszó színész impressziója ugyanis akaratlanul a Harc a Fényért trashsorozatot idézte fel… Viszont ahogy a film lassan az eredeti found footage felvételre, és a két főszereplőre koncentrált, úgy lett egyre jobb, és oszlottak el lassan a kételyeim. A két főszereplő, Turzó Vivien és Kovács Bence mindent beleadott a szerepbe, hihetően alakítanak, és bár found footage horroroknál az operatőri munka mindig egy kritikus pont, amiről nehéz eldönteni, vajon elég valósághű-e, esetleg pont a valósághűség miatt bűn rossz, itt mindkét szereplőnk nagyon jól helyt áll mind a kamera előtt, mind a kamera mögött. Sőt, külön pozitívum, hogy a hasonló filmek túlnyomó többségével ellentétben egy percig sem éreztem természetellenesnek a szinte folyamatos filmezést, a kamera jelenlétét.

A forgatási helyszínek nagyon hangulatosak, ahogy a szereplők odaérnek a tóhoz, és a szállásukként szolgáló kis házhoz, a parafaktor nagyon szépen emelkedni kezd – ráadásul erre a készítők remekül építettek. A Bodom olyan ijesztésekkel operál, amelyek megkockáztatom, akár példaértékűek lehetnének a műfajban – egy másodpercnyi zaj, a kamera lassú mozgása, ahogy csak lassan, apránként mutat be egy helyzetet, sőt, a film végén egyes jelenetek/képkockák újra bemutatása különböző nagyításokkal, képjavításokkal mind-mind remek ötletek, amikkel nem sűrűn, vagy egyáltalán nem találkoztam. A film végére tartogatott csavar is tetszett, és így a Bodom összességében egy meglepően pozitív élménynek bizonyult – talán végső soron egyedül Anniki és Pietari kapcsolata volt kicsit illúzióromboló. Ha két ember ennyire nem jön ki egymással, sőt egyenesen ennyi indulat van bennük egymás iránt, kissé fura, hogy pár napra kettesben elvonulnak az Isten háta mögé… Ettől függetlenül, ha a Bodomra független, kis költségvetésű horrorként tekintünk, nagyon szép teljesítmény az egész stábtól, de legalább egy megtekintést még akkor is mindenképp érdemel, ha valaki csak alapvetően szereti a horrorfilmeket.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee