Nem annyira állatos horror, legalábbis a cím hatásvadász volta finoman megtévesztő, de: Troma. A trash vonalat általában eyescream kolléga viszi, viszont Kaufman komolykodásai valahogy mindig nálam kötnek ki. (Mother’s Day és….ennyi)

Lynn Hart-ot tisztán tartotta az édesapja, pont úgy, mint Mallory Knoxot a kaméleon tekintetű Rodney Dangerfield. Csak a kislány öntudatára ébred, amit az ítészek viszont elborulásnak vélnek és gyilkosság bűntettének elkövetése miatt elküldik szegény kakukkot a fészkére. De Lynn nem kotlik ott sokat, az első agylebeny pörkölés után megszökik és egy kis falu kávézójában lel menedékre. A tulajdonos munkát és szállást ajánl neki, új és talán egy szebb élet reménye sejlik fel vérpásztás szemében. De az újdonsült főnök úr szintén nem százas. Ocsú helyett a közeli temető frissen elhantolt hulláival eteti a malacait, és mivel ezek az ártányok, ugyanazok a bájos lancashire-i malackák, mint a Blöffben, kéjsóváran nyalják el a human bloodot. Amennyiben két ilyen szerencsétlen, érzelmi nyomorék egymásra talál, abból pedig igazi gurmanoknak való tunkolás jön létre.

Agyatlan zs-filmet is lehetett volna forgatni belőle, viszont Marc Lawrence inkább minimál világítással és sok közelivel, egy pszichedelikus őrületet próbált prezentálni, kevés sikerrel. A koszos, sötét képek még működnek ennyi év távlatából is, viszont a köztes párbeszédek nem tudják elfeledtetni a nulla költségvetést és a színészet hiányát. Mikor a nyájasan kérődző malacok képére rávágják egy disznóölés hangjait kimondottan kínosan hat. Lawrence amúgy karizmatikus, rosszfiúsra vagdalt vonásaival nem hiába lett az egyik leghíresebb mellékszereplő a filmtörténelemben -itt is bizonyít-, rendezései viszont nem számottevőek, inkább sorozatokban dolgozott.

A 30 éves évfordulóra a Troma kiadta a felújított, rendezői változatot. Természetesen a képminősége így is trágya, azért a stúdió feleslegesen nem költ dollár százezreket digitális újításokra DE, maga Lloyd Kaufman és Debbie Rochon a Troma szupersztárja készített két perces zseniálisan szar felvezetőt a filmhez. Abszolút 10 pontos!

Rövidsége és a ’70-es évekre jellemző dokumentarista jelleg miatt (Tourist Trap, The Driller Killer, Maniac stb.) érdemes megtekintésre, de semmilyen elvárást nem szabad irányába táplálni.

Értékelés: 5/10

Miskei