Nem értem, hogy sikerült pont az Anacondából sorozatot kihozni. Az első két rész nem volt rossz, de nem is voltak túlságosan jók, az interneten pedig, miután adatok után néztem, úgy tűnt, sem kritikák, sem bevétel terén nem ütöttek olyan hatalmasat (a második rész csak a nemzetközi terjesztéssel lett sikeres, Amerikában alig tudta behozni a készítési költségeket). Ennek ellenére mégis elkészült két további folytatás is, amelyek már a keményvonalas rajongók szerint sem közelítették meg az első két film szintjét.

Az előző rész kudarcba fulladt expedíciója után a nagy gyógyszercég új taktikát eszel ki a Véres Orchidea megszerzésére: tudósok helyett David Hasselhoffot és zsoldosokból álló csapatát küldik a dzsungelbe… vagyis a film forgatási adatai szerint a román erdőkbe, ahol sikeresen el is fognak egy méretes kígyót, a testéből pedig a tudósok végre megszerezhetik az áhított szérumot. A probléma csak az, hogy az anyagot nem tudják szeparálni a kígyók mérgétől, így a kísérleti alanyok a kezdeti javulást követően csúnyán elhaláloznak, az idő pedig egyre fogy, a cég tulajdonosa ugyanis elsősorban a saját testét pusztító rákot akarja meggyógyítani (ezt mondjuk nem igazán értettem, hiszen a szérum elvileg a sejtek öregedését akadályozza meg). A tudósok ráadásul a nagy munkában megfeledkeznek a kígyók növekedésével arányos iramban növelni és erősíteni a terráriumokat, így egy szép napon a rémségek kitörnek, szétharapdálják az állomás dolgozóit, és beveszik magukat a közeli erdőbe, ahol a királynőjük hamarosan egy újabb generációnak fog életet adni. Hasselhoff és zsoldos csapata a cég egyik fejesével, valamint kígyószakértőjével, Amandával az oldalán elindul, hogy visszaszerezze, vagy kiirtsa a vérszomjas szörnyeket.

Ha az Anakonda első része egy közepes film volt, és a folytatása úgy, ahogy tartotta a színvonalat, Az ivadék az a pont a szériában, ahol elkezdődött az igazi mélyrepülés. Hasselhoff még csak üde színfolt volt, ahogy próbálta nyomni a kemény akcióhős karakterét, és John Rhys-Davies sem rossz a gyógyszercég vezéreként (bár az arcukra van írva, milyen “lelkesedéssel” vállalták a munkát), a színészi gárda többi tagja, és úgy általánosan a forgatókönyv, az effektek mind-mind konvergálnak az Asylum/SyFy Channel leggyengébb alkotásainak színvonalához. A kedvencem a zsoldos csapat: ha ezekre a tagokra bíznának valamilyen fontos tárgyat, nekem pedig meg kellene szereznem azt, pusztán letáboroznék egy pár napra megfelelő távolságban a főhadiszállásuktól, és megvárnám, hogy alig két nap alatt vagy teljesen kiirtsák egymást, vagy következetes és összehangolt munkájuk következményeként egyikük elhozza nekem a tárgyat. De a kígyóknak sincs szégyellnivalójuk: azt, hogy a CGI-bűvészek az egész sorozatban képtelenek voltak normális anakondát modellezni már megszoktuk, de itt egyenesen úgy néznek ki, mintha műanyagból, vagy egy középkategóriás PlayStation 2 játékból lennének, a gyógyszercég pedig kísérletei során felvértezte őket az Alien néhány jellegzetességével is: kattogó hangokkal, és a pengeéles farokkal, amellyel az áldozataik egy részét kivégzik. És igen: farokkal és harapással gyilkolnak, tekintélyes mennyiségű gore kíséretében, a szérum ugyanis egyszerű gyilkoló gépekké egyszerűsítette őket (legalább a szérummal és a kísérletekkel az összes ilyen anomáliát megmagyarázzák nekünk) Ez a film egyszerűen Zs-kategória, olyan, mintha az eredeti film Asylum-feldolgozása lenne – trash maratonokra ajánlom, ha már kifogytatok/meguntátok az Asylum mockbustereit, a Sharknadot és az egyéb óriásszörnyeket.

értékelés: 3/10

Zoo_Lee